Ma két fontos témát is érintenem kell, tehát ma két bejegyzés fog születni.
Június 30.-án görögkatolikus püspökké szentelik Fülöp testvért. Ő találkozóra hívta a fiatalokat, így én is tiszteletét tettem Máriapócson vasárnap, a 10 órás liturgián és utána egy beszélgetésen.
Láttam az embert, akiért szívesen mondok el naponta egy imát.

Voltak, akik meg akarták őt ragadni, de senki sem tudott kezet emelni rá. A szolgák is visszatértek a főpapokhoz és farizeusokhoz. Azok megkérdezték: "Miért nem hoztátok el őt?" A szolgák mentegetőztek: "Ember így még nem beszélt!" (János evangéliuma, 44-46)

Hasonlóan éreztem magam Fülöp testvér prédikációja alatt, mint a szolgák kiket Jézus elfogására küldtek. "Ember így még nem beszélt!" Legalábbis ilyet én még sose tapasztaltam, sose láttam és sose hallottam. Hihetetlenül őszinte volt. Soszor beszélt a saját gyengeségeiről, miközben erösnek láttam. És a csodálatos az egészben: mégsem éreztem álszentnek. Ő komolyan hibákkal teli embernek tartja magát, miközben gyakorlatilag élőszent. Még furcsább, hogy hülyének se tűnt. Elég ellentmondásos, nem?
Elmondta, mennyire  nem örült a püspökké válásának. Megértettem mit jelent neki, hogy ott kell hagyja azt a csöndet, amit mi, egyszerű emberek sose fogunk megérteni. Azt a csöndet, ahol csak ő és Isten létezik.
És megtette. És képessé vált arra, hogy örömmel válalja ezt az áldozatot, mert sokan mások örülnek neki, és (ez a fontosabb!) mert az Isten így akarta.
Ilyen erös és élő hittel még nem találkoztam. Megéltem az újmegtérést, láttam mi lehet egy emberből, ha Istenre bízza magát. Láttam azt, amiről eddig csak hallottam/olvastam. A Keresztényt. Krisztus hívét.
Imádkozzunk hogy önmaga maradhasson püspökként is, ahol a hatalom fojtogatja majd!

Majdnem elfelejtettem leírni még egy fontosat!
Egy kicsit önmagam is átértékeltem. Fülöp nem csak magáról beszélt ám!
Eddig nem tükröződött belőlem, hogy Krisztus él bennem. Igazából úgy voltam a dologgal: "én nem térítek senkit, hanem úgy viselkedem hogy vonzóvá tegyem mások elött a hitet". Gyönyörű és jó hozzáállás, csak egy apróságot hagytam ki: nem ártana tanúságot is tenni a hitem mellet. Mivel ha nem tudják, mi kell vonzó legyen, nem is lesz az. Jó dolog hogy jókeresztényként élek, és sokan jó embernek tartanak, csak nem ártana ha tudnák, hogy az én Jóságomat az Isten táplálja, az Istentől fakad. Azontúl hogy jó ember vagyok, tudja meg a világ azt is hogy jó keresztény ember vagyok!

U.I.: A nővérem érdekes párhuzamot mutatott be nekem. Remekül leírja, amit átéltem:

"Oh jó Uram, itt e földön
választottad én vagyok
Rám bíztad e súlyos terhet
s, félek összeroskadok

Mondd, mennyit ér az ember,
ha tisztessége gyenge?
Mondd, mennyit ér,
ha kárhozott a győzelemre?

Oh, jó Uram, adj erőt,
hogy elbírjam a terhedet!
Törvényeid elfogadtam
de más szolgája nem leszek!

Mondd, mennyit ér, ki Téged
szívéből követne?
Mondd, mennyit ér, ki Érted
Véled szállna szembe?

Oly távol vagy Tőlem
és mégis közel
nem érthetlek Téged
s nem érhetlek el
Oly távol vagy Tőlem
és mégis közel
Te hallgatsz s Én érzem
a szívem felel

Hallgasd meg könyörgésem,
hallgass meg Istenem!
Légy hozzám irgalommal,
légy úrrá szívemen!

Töltsd el lelkemet
fájó szívemet
hűséggel, jósággal
szeretettel

Mondd, mennyit ér, ki Téged
szívéből követne?
Mondd, mennyit ér, ki Érted
Véled szállna szembe?

Oly távol vagy Tőlem
és mégis közel
nem érthetlek Téged
s nem érhetlek el
Oly távol vagy Tőlem
és mégis közel
Te hallgatsz s Én érzem
a szívem felel"
(István a király: Oly távol vagy tőlem II)