Ma egy olyan országról írok nektek mesét, ami valahol a képzelet és a valóság szövetének határán található. Sajnos árnyak fedik, senki nem látta még tisztán, igazából csak a bátrak álmaiban létezik. Ez a hely Árnyékmagyarország.
Árnyékmagyarország államformája köztársaág, fizetőeszköze a forint. Az emberek barátságosak. Jelentős számú kisebbségek élnek itt, pl. a zsidó és a cigány, de őket nem gyűlöli senki, ahogy ők se gyűlölnek senkit. Elmondhatjuk, hogy Árnyékmagyarországon semmilyen formában nem nyílvánul meg a rasszizmus.
A társadalom megbecsüli a fizikai munkásokat és a szellemi munkát végző értelmiséget is, mert mindkettő célja ugyanaz: jól végezni a dolgát, amiért teljesítményarányos fizetést kap. Az árak sem magasak, és senki nem kell nyomorban éljen.
Több sportban is eredményesek az árnyékmagyarok, ilyen például a foci, a vizilabda és a kézilabda. Viszont bizonyos dolgok nem számítanak nemzeti sportnak, pl. az adócsalás.
Élnek árnyékmagyarok a határon kívül is, de őket sem tekinti senki árnyékrománnak, csak azért mert erdély földjén születtek.
Árnyékmagyarországon 3 nagy politikai erő van jelent: a konzervatív jobb oldal, a szocialista baloldal, és a liberális. Ők mindhárman különbözően látják a dolgokat, mégis együtt dolgoznak  és mind az országot akarják mégjobbá tenni. Az emberek nem tekintenek minden politikust ellenségnek, aki bent ül a parlamentben, a politikusok pedig nem lopnak pofátlan módon.
Ez az állam úgy születhetett meg, hogy a lakosok 1000 éves történelmük alatt össze tudtak fogni, és nem szennyezte őket belviszály. Szerették a hazűjukat, de nem tartották alacsonyabra a másokét. Nem ellenséget láttak a másikba, hanem embert.
És hogy hol található meg ez az idilli hely? Nézzünk csak magunkba igen mélyen. Valahol ott lehet. Ha nem találjuk, változtassunk valamit elöszőr magunkba, és keressük tovább. Ha jól csináltuk, meglesz.