XINAF - Az én világom

Rég hallattam magamról, de azért még élek!
Egyrészt, mindenkinek szeretném megköszönni, aki egy-egy kommentjével valaha is támogatott. Mostanában amúgy is nagy szükségem van rá!
Ha szerencsém van, akkor találtam egy melót, amit ráadásul szívesen is csinálnék. Erről most több szó ne essék, elégedjünk meg annyival: talán rendbejöttek a dolgok?
Nos igen. Ma egy jóbarátommal folytatott beszélgetésünk alatt rá kellet döbbenjek valamire: néha hálát kell adnunk azért, amink van. Hálás lehetek, mert keresztény vagyok, és úgy élhetek a világban, hogy tudom: az én bűneim megbocsátatnak. Hálás vagyok azért, mert vannak szüleim és testvéreim, akikre számíthatok. Hogy vannak barátaim és haverjaim. Hogy nem éhezem, és még költőpénzre is futja. Hogy a mai napig jókat tudok szórakozni. Hogy valamennyire művelt és értékes ember vagyok.
Mindig könyebb rosszról írni. Az én cinikus blogom megléte alatt megtanulhattam, hogy hogyan kell mindent minél jobban szídni, cinikusan elvigyorodni a dolgokon, és fikázni bármit. A társadalmat, az embereket, szóval tényleg akármit. Legyen ez egy rendhagyó írás, amiben köszönetet mondok: köszönöm!