XINAF - Az én világom

Egy kedves ismerősömnél voltam egyfajta beszélgetős-bekómálós házibulin, ami délután háromtól egészen másnap hat óráig tartott. A hangulat elsőrangú volt, jókat beszélgettünk, voltak nagy röhögések, illetve a házigazdánkat is nagyon régen nem láttam. Egyszóval örültünk. Persze ezért még nem koptatnám a billentyűzetem. Az ok, amiért elkezdtem leírni a tegnapomat, a következő:
Amikor kihajoltunk a szobaablakon cigizni (mert ugye mégse kéne telibe füstölni nemdohányzó emberek szobáját, nemdebár?) észrevettem egy megtépett, foszladozó, szakadozó kis zászlót. Büszkén lobogott, mikor a szél fújta, engem leginkáb a Pál utcai fiuk egyik jelentére emlékeztetett, amelyikben Boka pillantja meg az Áts Feri által ellopott zászlóját, hasonlóan viharvert állapotban, mint az általam felírt.
Szóval, szavam ne feledjem, egy magyar címeres, piros-fehér-zöld lobogót kell elképzelni, amely még így, gyűrötten és viharverten is büszkén feszült a szélben. Bár esztétikai értéke nem volt kiemelkedő, mégis volt egy hatása.
A házigazám elgondolkodva szívta a füstöt, mikor szóba került. Elmondta, hogy egyszer az apjának egyszer mondta, hogy vegyék le, mivel ronda. Az apja egyszerűen csak annyit mondott: marad, mert az országot szimbolizálja.
Én azóta is átgondoltam ezt párszor. Ez a reakció már ott helyben is nagyon jónak tűnt, de azóta is csak egyre jobban tetszik. Amit nekem is ki kell emeljek:
- Nem akarok senkit megsérteni, de én személy szerint örülök, hogy NEM Árpád-sávos zászló volt. Tudom, ősi nemzeti jelképünk, amely nem is emlékeztett a hungarista zászlóra, mivel nincsen benne nyílaskereszt, és amúgy is, csak azért ezt választottuk ki több tucat nemzeti lobogónkból, mert nem is hasonlít a hungaristákéra... maradjunk annyiban, hogy az országunk nemzeti színe:piros-fehér-zöld!
- A tépett zászló ugye jelképezheti a tépett országot. Keserű emlékeztető az 1920-as trianoni békére.
- Az, hogy a zászló koszos volt, utalhat arra, hogy nagyon sok hazánkban a mocsok.
Nem tudom, ezeket akarta-e jelképezni ez az esedékes mondat. Nekem mindenesetre kb. ezt jelentette. Lobogj sokáig, te gyűrött, szakadt, zászló, és hírdesd a világban: a fényünk megkophat, de amíg van bennünk tartás, nincs félnivalónk!