József Attila után szabadon
Huszonkét éves lettem én -
meglepetés e költemény
csecse
becse:
ajándék, mellyel meglepem
e kibertéri szegleten
magam
magam.
Huszonkét évem elszelelt
s még igaz szerelmet sose lelt.
Az ám,
Hazám!
Lehettem volna dolgozó,
nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.
De nem lettem, nincs duma,
eltanácsolt a MÜA
fura
ura.
Intelme gyorsan, nyersen ért
nagy pofámért, gőgömért,
a hont
kivont
szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:
„Ön, amig szóból értek én,
nem lesz IK-s e féltekén” -
gagyog
s ragyog.
Ha örül Kiss Tamás úr,
hogy Xinaf nem náluk tanul,
sekély
e kéj -
Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!
Utolsó kommentek