Én nagyon szeretem a karácsonyt. Krisztus születése. A szeretet ünnepe. A család ünnepe. Viszont nagyon, de nagyon utálom a karácsonyt, mint üzletágat...
Szóval miről is beszélek? Hányingerem van, amikor a karácsonyi díszek várnak rám a boltok kirakataiban. Hányingerem van a kötelező ajándékozástól. Hányingerem van attól, hogy a karácsony lényege elveszik, mert mindenki görcsöl, mit vegyen a másiknak.
Idén elhatároztam, hogy az ismerőseimnek nem veszek ajándékot. Azelött sem volt rám jellemző, de ezentúl ez rendszer lesz. Minek? Ezzel kéne kifejezzem a szeretetemet? Hajszoljam a boltokat?
Ezért is kérem minden kedves olvasómat, hogy nekem se vegyen ajándékot. Ha mégis vesz, én köszönettel elfogadom, de nem fogom viszonozni. Ez legyen meg a családon belül. Senkinek sincs annyi plusz pénzze, hogy erre költsünk. És piszokmód nem erről kéne szóljon. Persze a kötelesség az más, azt persze teljesítem, a karácsonyi húzás és a gyerekek. Nekik legyen csak ajándék, nekem is nagyon fontos volt egykor.
Hihetetlen mértéká üzleties gondolkodás lepi el a hó fehérjét karácsonykor. Üdvölzlünk téged, drága kapitalizmus.