Szóval az úgy volt, hogy nálunk a templomba szoktunk betlehemezni, avagy misztérium játékot előadni. Ez a nemes hagyomány idén sem maradt el. A poén kedvéért leírom, hogy csövest (eredetileg csavargót) alakítottam, de a történetünk szemponjából öcsém a fontos. Ő Szent Józsefet játszotta. Kivételesen nem is egy töketlen, impotens barmot, hanem egy kemény, férfias Szent Józsefet.
Keményen festet, arafat-kendőben, szakállal, hosszú hajjal... de az igazán kemény az volt, amikor véget ért a szentliturgia, és kimentünk a templom elé.
Öcsémet letámadta egy idősebb keresztény testvér, aki Feri bácsinak nevezte magát, és felkérte Malkáv öcsémet, hogy játsza a Magyar színház egyik darabjában JÉZUS KRISZTUST!
Ismét leírom: öcsémet felkérték, hogy játsza el a Magyar Színház egyik musicalében JÉZUS KRISZTUST!
Úgy hiszem, ennél nagyobb elismerés nincs. Hogy a történet teljes legyen, és nyáladzó rajongók ne zaklassanak öcsém után a blogomon, töredelmes szívvel leírom: nem, nem, és nem vállalta el a szerepet. A világ szegényebb lett egy Jézus alakítással.