Találtam egy nagyon érdekes videó részletet a youtube-on. Nem mondom, az első egy percet (igazából az első 20 másodpercet) végig kell "szenvedni" annak, aki nem különösebben vevő az ortodox dolgokra, mivel ez a rövidke részlet egy romániai ortodox kolostorról szól. Viszont már az "első percben" is történnek érdekes dolgok.
Ugyanis ez a kolostor egyrészt ad egy bepillantást a keleti szerzetesek hétköznapjaiba, és ami talán még érdekesebb: megmutatja, milyen árvaházat üzemeltetnek a testvérek. Vagyis, inkább szociális otthont. Mert van ott testi és szellemi fogyatékos gyerek, aids fertőzött gyerek, és olyan, akit magára hagytak szülei.

Mihail atya, a monostor elöljárója, ortodox szerzetespap nyakán fürtökben lógnak a gyerekek. 03:10-nél látszik, ahogy megérkezik az otthonba, milyen örömmel fogadják a kicsik... és mennyire örül nekik ő! A tiszteletreméltó atya széles mosollyal az arcán futkározik a visongó gyerekek után. Engem leginkább az optyinában meggyilkolt Trofim testvér leírására emlékeztet.

  Kedvcsinálónak két idézet. Az első, Mihail atyától:
"Néha az emberek ijesztgetnek: "Hogy képzeled, 140 gyerek? Mit fogsz velük csinálni? Nekünk csak 2-3 van, és annyi problémánk van..." Én egyszerűen csak Istenben reménykedem. Nem gondolok arra, nehéz vagy könnyű, mert Isten hordozza terheinket. Isten tudja, hogy kenyérre van szükségünk. Megkapjuk a kenyeret. Tudja, hogy a gyerekeket etetni, öltöztetni kell, gyógyszert kell venni... Isten mindent megadott, amire szükségünk van. Akkor hogy esne nehezemre hinni, miért féljek?"

És a második, a nevelésről, amit nem ártana, ha páran a mi nemzeti oldalunkról is az eszükbe vésnének:
"A legfontosabb, hogy jó, rendes embert neveljünk, csak ezután nevelhetünk jó állampolgárt, hazafit!"

Jöjjön maga a videó. A cc gomb megnyomásával elérhető a magyar felírat!