A katolikus és az ortodox egyházakban a püspökök Krisztus főpapjai. Ennél nincs nagyobb rendje a papságnak, még a pápa, vagy a pátriárkák is -technikailag- kiemelt szerepkört kapott püspökök.

Nemrég találtam egy képet Kocsis Fülöp püspökről. Ez úgy megihletett, hogy összeállítottam egy kis anyagot. Mert ki is az én püspököm?

Főpap: Ilyenkor süt belőle a hatalom. A hatalom, amivel Krisztus ruházta fel. Pásztora a népnek, az Isten Egyházának felszentelt vezetője, apostoli utód.

Szerzetes: Szegénység, tisztaság, engedelmesség. Ez a szerzetes. És ő, mielőtt püspök lett volna, megtestesítette ezt a hármasságot. Püspökként természetesen nem élheti meg tökéletesen a szerzetességet, és látszik rajta, mennyire vágyik vissza a régi, csendes életébe, a monostorba.

Vidám: Hisz az Úr mennyi örömöt ad az embernek! Fülöp püspök nem játssza meg a komor aszkétát, álszentség nélkül tud örülni, és jókedvű lenni! És ha a vidámság útjára Harley Davidsonnal lehet a legkönnyebben eljutni, őt az sem tartja vissza!

Tanító: Hallottam már jobb szónokokat is nála, és rosszabbakat is. De hitelesebbet soha. Amikor ő Istenről beszél, egy olyan ember szól, aki szereti és ismeri is az Istent, és vágyik rá, hogy a benne lévő fényt másokkal is megossza. Hogy ők is megismerhessék, és megszerethessék az Urat!

Atya: Sokszor hallom a kifejezést: "Püspök úr". Nem szeretem. Én Fülöp püspökre mindig "Püspök atya"-ként gondolok. Ha valaki találkozott már vele személyesen, és váltott vele pár szót, az megérti, miről beszélek. Az ő közvetlensége és szeretete olyan nagy, hogy szinte tapintható!

Persze az írásom elolvasásától még senki sem fog pontos képet kapni püspökatya személyéről. De az látszik, hogy nem begyepesedett, és nem egysíkú ember.

Minden olvasómnak, aki még nem találkozott vele személyesen, ajánlom, hogy tegye meg! Akár vele, akár a Miskolci Apostoli Exarchátus püspökével, Orosz Atanáz püspökkel. (Hasonló összeállítást valószínűleg Atanáz atyáról is tudnék készíteni. Ha igény van rá, írjatok kommentet, és akkor lesz olyan bejegyzés is.) Mindkettejükön látszik, hogy Krisztus része az életüknek, és hogy nagyon szeretik az Urat!

Fülöp püspök jelmondata kiválóan jellemzi személyét is: