"Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa."

Márk evangélista írja le ezt a fenti mondatot. Konkrétan Jézus mondja. 
Nővéremmel nemrég dumáltunk erről, és ő mondta, hogy ennél a mondatnál Jézus NEM a jól öltözött, jól nevelt, értelmiségi családok gyerekeiről beszél. Azokat engedték hozzá jönni, senkinek sem lett volna azok ellen kifogása. Persze, nem arról van szó, hogy az Úr ne szeretné a jól szituált gyerekeket (de hülyén hangzik ez a szóösszetétel, basszus...), sokkal inkább arról, hogy ő hívja és várja a rossz gyerekeket is!
Az Evangélium szava örök érvényű. Nem csak a 2000 évvel ezelőtti embernek szól, hanem a mai embernek is, 2012-ben. És az utánunk jövő nemzedékeknek. 
Jézus tehát MINDEN gyereket hív! Igen, a fülig koszos, lopáshoz szokott cigánygyereket is! Az Osho által agymosott szülők gyerekeit is! A fogyatékosokat, a viselkedés zavarosokat, a kezelhetetleneket, a bűnözőket... 
Böjte Csaba azt mondta egyszer: "Az Isten selejtet nem teremt!"

Az Úr tehát ma is hívja őket. Ezért fontos, hogy ne zavarjuk ki a templomból őket, sőt, a pap is legyen számukra megközelíthető! Erről egy nagyon szép történetet lehet olvasni EZEN A LINKEN, ami pont egy templom előtt lézengő kisfiú, és az őt megszólító pap beszélgetéséről szól. Engem nagyon meghatott.

Az Ortodox egyházakban (és némely keleti Katolikus egyházban is) a kisgyerekeket áldoztatják, kb. 7 éves korukig. Ez is onnan ered, hogy a gyerek még minden esetben bűntelen! És ki lenne méltóbb a testébe fogadni az Istent, mint egy tökéletesen bűntelen gyermek? Néri Szent Fülöp ismert mondása volt, hogy "Legyetek jók, ha tudtok! Ha nem tudtok, ne legyetek jók, csak bűnt ne kövessetek el!"  

Prohászka Ottokár volt az a püspök, aki térdet hajtott gyerekek előtt, mert "Én már nem lehetek több, belőlük még bármi lehet!"

Cserkészvezetőként rengeteg féle gyerekkel találkozom. Van köztük okosabb, butább, jótermészetű, rosszindulatú, érdeklődő, elhanyagolt, tanulékony, naiv, viselkedési zavaros, rosszul nevelt, de autista és enyhe fogyatékos is. Nem számít! A gyerek az gyerek. 

Sokszor hallottam én ezt az "engedjétek hozzám" dolgot, de azért a legtöbb ember, és sajnos sok pap is hajlamos meghátrálni, ha nem egy jó családból származó gyereket lát. 

Két képpel zárnám a bejegyzést. Mindkettő megmutatja, hogy szerencsére van olyan pap, de még olyan püspök is, akinek nem derogál akár a szegénységben élő cigánygyereket is magához engedni. Számomra az ilyen pillanatok mutatják meg, hogy Krisztus urunk tanítása a mai napig élő, lélegző tanítás! És engedtessék meg, hogy most mindkét példám görögkatolikus legyen!

A képen Sója Miklós atya látható, (és a hodászi nép) aki a cigánypasztoráció kvázi megteremtője Magyarországon. Lefordította cigány nyelvre Aranyszájú Szent János liturgiáját, és az evangéliumot. Hodász és Kántorjánosi településeken a mai napig is végeznek cigány nyelven Szentiturgiát.

A blog olvasói egészen biztosan felismerik Kocsis Fülöp püspököt. Figyelem, ez nem egy beállított kép a sajtónak! Fülöp püspök nem a mai kor liberális álszentségével áll hozzá a cigánykérdéshez, hanem még számomra is meglepően nagy szeretettel. Bár vannak, akik szerint a püspök atya szegregál, és árt a cigányságnak...

Szerencsére még sok-sok példa van rá, hogy vannak még emberek, akiknek a legkoszosabb, legneveletlenebb gyerek is gyerek. Ezeket a nagy és szent embereket látva érzem azt, hogy van még remény. Mit remény... hiszen Krisztus általuk is egyik győzelmet a másik után aratja! Mert ők, és sokan mások is, csak egy dolgot néztek: hogy aki hozzájuk, és rajtuk keresztül Jézus Krisztushoz közeledik, az egy gyerek! 
Ilyenkor egyébként olyan jó görögkatolikusnak lenni!