XINAF - Az én világom

Olyan korban élek én is, amit majd talán a gyerekeim, unokáim, az ő gyerekeik, stb. majd tanulni fognak történelemből...

- Részese voltam a rendszerváltásnak. Igaz, alig pár éves kisgyermekként, de éltem, amikor kimondták, hogy Magyarország mostantól nem népköztársaság, hanem köztársaság. 
- Megéltem Magyarország NATO csatlakozását. 
- A többiekkel együtt én is Európai Uniós polgár lettem, pedig nem annak születtem.

Biztosan sok más jelentős esemény is történt, és történni fog 1987 és a halálom éve között. De ezeket biztosan feljegyzi a történelem.
Nem tudom, ki hogy van vele, de nagy titokban azért ott van bennem a vágy, hogy valami nagyot tegyek... hogy valami maradandót alkossak. "Történelmet írjak". Régebben aktívabban élt bennem az ilyen típusú vágy, ma már csendesebben. A nagy hőstettek korszaka leáldozott, és helyüket átvette a vágy egy normális életre.
Kamaszként az ember feltaláló akar lenni. Sikeres író, vezető politikus, hős kalandor, cégvezető... olyan valaki, aki úgymond "valaki".
Ugyanolyan kondíciókkal indulunk mi is, vagy legalábbis nem nagyon eltérővel, mint akik ismert emberek lettek. Akiket évszázadok múltán is felemlegetnek. Akik bekerülnek a tananyagba. Mégis mi a különbség köztem és József Attila között? Édesapám és Lenin között? Alister és Rejtő Jenő között? Közted, és egy másik, történelmi személy között? Persze az ideológiákat leszámítva. Nem ez az érdekes. 
A tűz... az akarat. 
Én is kirobbanthatnék valamiféle kulturális forradalmat. Állhatnék a szélben, miközben villámok szelik át az eget, előttem több ezer ember, én pedig nagy hangon kiálthatnám bele a mikrofonba: "Együtt erősek vagyunk!" És a tömeg morajlása elnyomná a mennydörgést...
Vagy akár én is írhatnék könyvet. Amit később több százezren elolvasnak, és kinézik azt a társaságból, aki nem ismeri...

És még rengeteg hasonlót tehetnék, vagy tehettem volna. De nekem nem adatott meg sem akarat, sem karizma, sem tehetség hozzá. Viszont rájöttem, hogy ha ezrek nem is fogják a nevem skandálni, páran azért lesznek, akik  majd emlékeznek rám, mikor nem leszek. 
Gyerekek, akikből majd felnőttek lesznek, és visszagondolnak rám, aki cserkésztáborban a vezetőjük voltam.
Fiatalok, akiknek nemrég a szalagavatóján voltam, de majd családanyák lesznek, gyerekeket szülnek... 
A barátaim, akik ismernek évek óta, láttak a legmélyebb korszakomban, és részesei voltak az életemnek.
A családom, akikből "nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága..."
Ki tudja, még kik...
Nem tudom, mi vár még rám. De úgy gondolom, nekem már most is sikeres életem van. Nincs ugyan házam és autóm, de olyan szeretet vesz körül, amiről sok milliomos csak álmodik. Ha vágyom valamire, megveszem. Ha éhes vagyok, kajálok. Ha unatkozom, vagy ha egyedül érzem magam, van kihez szóljak. 

Kamaszként azt hittem, akkor leszek sikeres, ha valami nagyot alkotok. 
Mostanra rájöttem, hogy akkor én sikeres vagyok, mert már most is rengeteg nagyot alkottam. És te, pénzt, sikert és csillogást vadászó embertársam, akinek ezek a dolgok alap pilléreid. Szánlak téged.
Az Úr kezében a sorsom, nincs nála biztosabb pont a világon.