Huh!
Sokáig kellett várni erre a bejegyzésre. Nem véletlen.
Egyrészt, még a mai napig SEM pihentem ki az idei nagytábort.
Másrészt: nagyon nehéz cserkésztáborokról írni. Olyan, mint ha végig semmit sem csináltunk volna, miközben szinte percenként váltották egymást az élmények. Szóval, nehéz ügy.
A negatív dolgokról nem írnék, de pár különösen pozitívat felsorolok:
- 5 gyerek lógott rajtam, és próbál víz alá nyomni a bánki tónál, és nem sikerül nekik :) Pedig közel jártak, azért 120 kiló körül volt a teljes terhelésem.
- A vezetők zseniálisak voltak! De komolyan mondom, mindenki nagyon jól teljesített, ez élmény volt srácok.
- Néhány kiemelkedően jó beszélgetés. Ezek visszaadhatatlanok!
- A tábortűzi műsorok és a ki mit tud is remekek voltak!
- Ott volt a barátnőm <3
- A kósza gyűlések kiemelkedő jó hangulata, a nagy röhögések. Oh, igen!
Ezek voltak a legkiemelkedőbb dolgok idén.
És azt mondom: igenis jók ezek a táborok! Igen, közbe néha nagyon fáradt vagyok, és elegem van, és feszült leszek, és besokallok. Ezt minden évben előre tudom. De igenis jó.
Sajnos ez ennyi. Mit mondhatnék?
A kedvesem gyakran emlegeti, hogy "vegyük észre az apró csodákat". Igaza van. Az én életem apró csodái ezek a gyerekek. Akik évről évre eljönnek, jól érzik magukat, és szeretnek ott lenni, részt venni a programokon. Pedig a szabályok szigorúak. Mégis, minden évben többen vagyunk. Ez az Isten csodája. Ebben látom, hogy Jézus mosolyogva bólint, és azt mondja: "Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek"
Utolsó kommentek