Kedves olvasók!

Szilveszterkor rendre egy áttekintést szoktam írni az elmúlt évről, de most valami mást terveztem. Ez egy interjú velem, amit Mogyee készített velem. Ezúton jelzem, hogy ez egy rovat indítása is, és interjút fogok készíteni minden blogoló ismerőssel :) Oké, lehet, kicsit hosszú lett, és talán nem is lehet visszaadni a készítésekor a hangulatot (sok nevetéssel, beszólással, stb.), de szerintem így is jól bemutat engem úgy, ahogyan én is szerettem volna már magam.
Mogyee elszántságáról annyit, hogy nem facebookon, hanem személyesen készült az interjú úgy, hogy minden szót akkor és ott gépelt le. 

ÍME AZ INTERJÚ!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Talán kissé szokatlan interjú lesz. Készen állsz?
Maximálisan.

Miért akartad, hogy interjút készítsek veled?
Ezt a végén akartam elmondani, de elmondom most. Egyrészt akartam szilveszterre valami különlegeset, és ez eléggé az. Másrészt tervezek interjút csinálni mindenkivel, aki blogot vezet az ismeretségi körömben, és hajlandó rá. Szóval ezt egy rovatindító beszélgetésnek szánom.

Szóval kezdjek félni?
Döntsd el te, hogy ez ijesztő-e. És igen, tekintheted meghívásnak.

Szóval ez agy alkalom, hogy jobban megismerjünk téged, Xinafot.
Igen, ez lenne valahol a célja. Már régebben is volt próbálkozásom önmagamról írni itt a blogban, de egy külső szemlélő mindig jobban lát.

Megtisztelsz. Akkor az leső kérdésem, amit lehet, kicsit furcsa lesz. Mehet?
Persze.

Van kedvenc idézeted?
Több is. Emeljek ki egyet?

Hát, ha nem bánod…
"Szeretni a bűnöst, noha bűnét utálom, és főleg szeretni azt, kiben még hit sem él."

Ez a blogod mottója is. Mit jelent számodra?
Amikor még papságon gondolkodtam, valószínűleg ezt választottam volna jelmondatul. Nekem ez az idézet a kereszténységem lényege.

Kitől hallottad?
Mezeinewseetól, még régebben. Sajnos nem tudom, kitől származik eredetileg.

Ha már így szóba került. Azt mindannyian tudjuk rólad, hogy keresztény vagy, ahogy azt is, hogy keleti lelkületű (görög-katolikus), hiszen van egy ezzel foglalkozó blogod is. De viszonylag keveset beszélsz a kezdetekről. Hogyan? Mikor? Miért?
Az egész úgy kezdődik, hogy én egy nem vallásos családból származom. Mezeinewsee volt az, aki közülünk hívő volt. És mivel a családban én voltam az, akinek tudott szabadon beszélni a hitéről, így ekkor kezdett kialakulni. De a tudatos valódi megtérésem, az a keresztelésem után öt évvel később egy cserkésztáborban történt meg.

Helyezzük el időben. Hány éves voltál, amikor először elmentél templomba? Mármint azon kívül, hogy megnézd, jé, de szép…
Olyan célból soha nem mentem, mert vagy többet jelentett annál, vagy untatott. Öt-hat évesen voltam először templomban meweinewseeval, de csak nyolc évesen keresztelkedtem meg.

Mondhatjuk, hogy mezeinewseenak köszönheted a hitedet?
Ebbe azért Istennek is volt beleszólása :) De valóban mezeinewsee az egyik leginkább felelős ezért, és a keleti lelkiséget is ő mutatta meg nekem először.

Aha, szóval akkor mezeinewseet kell kivégezni.
Van, aki így gondolja… neeem, a dologgal kapcsolatban minden felelősséget magamra vállalok.

Öröm ezt hallani. Mozogjuk továbbra is a kezdetek vonalon. Cserkészet. Hogyan? Mikor? Miért?
Mezeinewseeval sétáltunk a városban… :) Egészen pontosan a Rákóczi úton, amikor mezeinewsee egy buszra mutatott, hogy azon cserkészek utaznak. Akkor mesélt először róla, hogy mi is ez. Pár héttel később bejelentette, hogy a Rózsák terén van is ilyen. Ekkortájt is olyan öt-hat lehettem.

Szóval minden út mezeinewseehoz vezet.
A kezdeteknél igen.

És mi történt ezután?
Egyik szombaton elmentünk ketten az 1103. Romzsa Tódor újjáalakító ülésére (akkor még nem tudtam, hogy ez mit jelent), ahol nagy vonalakban megállapodtunk abban, hogy legyen ebből valami. És így kezdődött. Ekkor te, és a csapat nagyobbik része még nem is élt!

Öreg vagy, mi tagadás.
Csak a Kedvesem meg ne hallja. :)

Türelem, mindjárt áttérünk rá is, te papucs. És hol van most az az öt-hat éves kisfiú? Szerinted elégedett?
Úgy gondolom, igen.

Mit reméltél ettől? Vártál egyáltalán valamit? Sejtetted, milyen lesz?
Van egy olyan tulajdonságom, hogy nagyon könnyen tudok lelkesedni valamiért, esetünkben is erről volt szó. Nagyon lelkes voltam, és pontosan nem is tudtam, hogy miért és mi iránt.

És így visszatekintve, mi lett az elhatározásból?
Azóta eltelt kb. húsz év, és még mindig arra áldozom szabadidőmet, energiáimat - és alkalmanként a pénzemet is :) – hogy gyerekek jól érezzék magukat. És ez igaz a csapatunk minden vezetőjére (rád is!). Voltaképpen ez több, mint amit bárki is hitt, vagy remélt.

Ha visszatekintesz, mi az a legszebb, és legfájdalmasabb pillanat, amit a cserkészetnek köszönhetsz?
A legfájdalmasabbal kezdeném. Az Krafcsik Csaba cserkésztestvérem nagyon korai halála (16 éves volt). Legjobbat nehéz kiemelni. Fülöp püspök mondta egyszer, hogy sokat elárul valakiről, ha szeretik a gyerekek – és minket nagyon szeretnek. Talán ez.

Jobb ember lettél a cserkészet által?
Igen. Határozottan igen.

Hogy látod? Hol lesz a cserkészet tíz év múlva, és te hol leszel benne? Benne leszel még?
A mi csapatunk, az országos cserkészet, vagy a világszintű mozgalom?

A mi csapatunk, elsősorban.
Azt nem tudom elképzelni, hogy ha ez a csapat még lesz tíz év múlva, én kimaradjak belőle. De hogy lesz-e? Csak akkor hiszem, hogy ha a Jóistennek ez annyira fontos, hogy ő maga megtartja ezt a közösséget.

Szóval azt mondod, amíg lehet, addig itt vagy, és teszed a dolgod.
Néha nagyon fáradtnak érzem magam emiatt, és a lelkesedésem is időnként megkopik. De úgy érzem, hogy szükség van rám, így úgy gondolom, hogy igen.

Úgy gondolod, hogy feladatod van itt?
Nem is kifejezetten a személyemnek, inkább annak a szerepnek, amit én betöltök a csapaton belül. De annak igen.

És akkor hol van feladata Xinafnak, a személynek az életben?
Úgy gondolom, hogy itt Budapesten – legalábbis egyelőre. De itt ketté kell választanunk lelki és anyagi feladatokra.

Oké. Akkor először az anyagi feladatok.
Megfelelő egzisztenciát kell kialakítanom ahhoz, hogy családot alapíthassak.

Vagyunk ezzel így egy páran. És a lelki?
A keresztény embernek soha nem ér véget az a feladat, hogy jobb és jobb ember legyen. Nincs olyan, hogy én már elég jó ember vagyok. Jó lenne, ha nagyobb sikerrel élném meg azt, amiről a kedvenc idézetnél beszéltünk.

És hogy érzed, Xinaf keresi még a helyét ebben a nagyvilágban, vagy már megtalálta?
Életében először elmondhatja magáról, hogy megtalálta a helyét.

Életében először?
Amióta az eszemet tudom, a hivatásomat kutattam, és többször éreztem úgy, hogy talán most megvan, de kétségek mindig gyötörtek. Ennek mától számítva nyolc és fél hónapja vége van.

Megtaláltad a hivatásodat?
Igen (szerelmesen mosolyog - Mogyee).

Mondjuk már ki, hogy a barátnődről beszélsz!
Igen, nyilván róla van szó (még mindig bárgyú vigyor - Mogyee). Ő nem az első lány az életemben…

És nem is a második…
De az első, akivel kapcsolatban biztos vagyok benne, hogy Isten rendelte mellém.

Én is utálom ezt a kérdést, de most én szívatlak téged. Honnan tudod, hogy ő az?
Visszautalva egy régebbi válaszomra, mert most először biztosan tudom, hogy megtaláltam a helyem, és nincsenek kétségeim.

De mégis, ha egyetlen dolgot emelhetnél ki, miben több ő, mint bárki más? Mert, hogy több, ez nem lehet kétséges, igaz?
Igen. Minden eddigi szerelmemről, barátnőmről tudtam pár szót mondani, hogy miért szeretem, miért vagyok vele. Róla viszont nemcsak, hogy nem tudnék kiemelni egy vagy két tulajdonságot, de ameddig valaki nem teszi fel ezt a kérdést, addig fel sem merül bennem, hogy definiáljam az érzéseimet, vagy az érzéseim okait. És ilyen ezelőtt még nem volt.

Tanúsíthatom, ezt a mosolyt még sosem láttam előtte.
Ez még nekem is új.

Kissé bárgyú, de amúgy cuki. De ebben a témában is keveset beszéltél a kezdetekről. Kezdjük nagyon az elejéről. Mikor, hol, hogyan találkoztatok először?
Te mutattad be nekem 2010. szeptember elején. Akkor nem gondoltam rá úgy, mint leendő barátnőre vagy lehetőségre, akkoriban gőzerővel szerzetességre készültem. A sors különös fintora, hogy ő is szerzetességre készült akkoriban.

Hát, bocs Uram, legközelebb nyugton maradok…
Az Úr a jegyeseit maga választja, minket nem magának szánt.

Akkor megnyugodtam. De tovább. Mikor lett egyszer csak a cserkésztestvérből nő? Mi volt az, ami először megtetszett rajta vagy benne?
Két dolog. Az egyik az óriási hite, és az emberfeletti bizalma az Istenben – sok pap elbújhatnak mögötte, és ezzel nem őket akarom leszólni. A másik a családjához kötődő félelmetes erejű szeretetkapcsolat. Ez nekem nagyon imponált. De hogy pontosan mikor láttam meg benne a nőt, azt nem tudnám megmondani.

Ez így mind szép, de ne álszenteskedjünk. Külsőleg mikor kezdett el vonzani? Mert azért ahhoz, hogy valaki cserkésztestvérből potenciális barátnőjelölt legyen, kevés a „lelki többlet”.
Mint említettem, én szerzetességre készültem, így először valóban lelki dolgok emelték ki a többi környezetemben lévő emberből. Nem tudnám pontosan megmondani, hogy mikor vettem észre testileg, és komoly bajban vagyok azzal is, ha valamit most ki kellene emelnem. Jelenleg nekem testileg is ő a nőideál, és nem nagyon tudok objektíven ítéletet mondani.

De fene diplomatikus vagy…
De az bejött, hogy alacsony! Bár ő ezt utálja magában. De, egy dolgot mégis ki tudok emelni.

No?
A lelkes szerzetességre készületem alatt egyszer csak rádöbbentem, hogy tudom, hogy zöld színű a szeme.

Kedves idetévedő olvasók. Lehet, hogy önöknek ez nem nagy cucc, de arról sem vagyok meggyőződve, hogy Xinaf azt tudja, hogy az én szemem milyen színű. Pedig nézi már vagy hat éve.
Mezeinewsee szeme színén komolyan el kellett gondolkodnom, amikor ez felmerült… minden esetre ez gyanús volt, hogy nemcsak lelki értelemben találom vonzónak.

Tehát azt mondod, ő az igazi, és akkor hamarosan ásó-kapa-nagyharang, pisis pelus?
Hát, nagyon remélem.

Mondhatjuk, hogy jelenleg ez az álmod?
Álmom is, de konkrétan tervem is. Mindent ennek rendeltem alá az életemben.

Egy régebbi bejegyzésben leírtad, milyen lenne álmaid nője. Azóta ugye arról is írtál, hogy ő teljesen megfelel ennek. Mondhatjuk akkor, hogy ő egy valóra vált álom?
Azt a bejegyzést róla írtam, csak ezt még én sem tudtam. Tehát igen.

Mondanál nekem még olyan álmokat, amik valóra váltak?
Túl sok álmom nem vált valóra, ami igen, az pedig valahol talán gyermeteg. De kisfiú korom óta nagy darab, erős, ijesztő ember szerettem volna lenni, és ez összejött.

Ja, különösen ijesztő vagy, amikor a barátnőd püföl. Na jó, a nagydarab tényleg megvan. Abbahagytam! Ha nem túl személyes, elárulod néhány álmodat?
Sokáig akartam pap vagy szerzetes lenni, vagy valami magasztost elérni. Szerettem volna színész lenni, szeretnék egyszer eljutni Optyinába, vagy az Athosz hegyre, esetleg valamilyen moldovai keleti kolostorba, vagy Chevegtone-ba… az utolsó álmom az volt, hogy pankrátor legyek, de a párom megtiltotta.

Papucs.
Sajnos ami a testemmel történik, ahhoz neki is van köze.

Mielőtt átlibbenünk a felnőtt részekre, megköszönöm a lehetőséget. Szóval köszi.
Szívesen, hamarosan meghálálhatod egy interjú keretében.

Előre félek. Akkor az utolsó, mindent eldöntő kérdés…
Fej vagy gyomor? :)

Majd a párod eldönti. Szóval. Milyen embernek tartod Veszelszki Bálintot?
Álmodozó típus, akit a kelleténél többször ragadnak el az indulatai, és akinek nagyon ügyelnie kell rá, hogy jó ember lehessen. Néha indokolatlanul jó kedvű, máskor pedig nagyon is komor, aki még önmaga számára is tartogat meglepetéseket. És nagyon egyedi humora van – a szó jó és rossz értelmében egyaránt. A jövőben és a múltban él, a jelent csak ideiglenes állapotnak éli meg.