Társadalmunkban az egyik legnagyobb gond az, amit Vona Gábor és Puzsér Róbert "törzsi gyűlölködésnek" nevez. Ennek kb. az a jelentése, hogy az emberek kiválasztanak egy személyt, ideológiát, vallást, pártot, szóval egy náluknál magasabbra értékelt valakit/valamit, és azt vakon, a kritika igénye nélkül, rengeteg indulattal telve követik.
Ennek másik verziója, amikor valakit vagy valamit annyira gyűlölnek, hogy inkább támogatják a vele szembenálló erőt, legyen az akármi és akármilyen is. Tömören összefoglalva: az én törzsem minden ami jó, és a te törzsed minden ami rossz.
Amennyiben te, kedves olvasóm már Vona Gábor vagy Puzsér Róbert nevének elolvasásakor eldöntötted, hogy ez biztos hülyeség, akkor bizony nyakig ülsz a törzsi gyűlöletben. (Ez akkor is így van, ha a két fent említett úriember maga is erőteljesen tett vagy tesz a törzsi gyűlölet meglétéért.)
Ma olyan világot élünk, ahol mindent csomagosítva kapunk. A teljesség igénye nélkül álljon itt két csomag vázlatos, nem teljeskörű bemutatása:
Konzervatív csomag
- Isten, haza, család az alapvető jelszó.
- A homoszexualitás rossz, bűnös dolog, ami egyre inkább teret nyer.
- A férfiak keresik a pénzt, a nők végzik a háztáji teendőket és nevelik a gyereket.
- A kereszténység a kultúránk alapja.
- Az abortusz gyilkosság.
- Az alkohol alkalmanként jó dolog, ha mértékkel történik, a dohányzás alapvetően rossz, de az élet része, a kábitószer minden esetben rossz, ami ellen tűzzel-vassal harcolni kell.
Liberális csomag
- A vallás magánügy, amit a legbántóbb stílusban is lehet kritizálni, mert aki vallásos az tanuljon meg nyelni. Alapvetően az ember önmaga határozza meg egyénileg, mi a fontos az életében.
- A homoszexualitás teljesen természetes dolog, pontosan ugyanazok a jogok kellene járjanak egy meleg párnak, mint egy heteronak.
- A nők és a férfiak 100% egyenlőek, minden munkát végezhessen szabadon nő és férfi is, ugyanolyan megbecsülésért és pénzért.
- A kereszténység idejemúlt elvárások halmaza, amit csináljon akinek tetszik, de ne túl látványosan, hogy ne zavarjon más vallásuakat.
- Az abortusz kizárólag a nő döntése.
- Mindenki azt tesz magával amit akar, persze a mérték fontos, de főleg egyéni döntés.
A gond akkor kezdődik, ha valaki egyik-másik elemmel a csomagból nem ért egyett. És most szemérmetlenül magamat hozom fel:
- Nálam a sorrend Isten-Család-Saját boldogulásom-Haza. Ezzel rögtön el tudom érni, hogy a konzervatív csomag tagjai önző hazaárulónak tekintsenek "kinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete", miközben a liberális csomag tagjai közé az Isten elsőbbsége miatt akadnak fent. (Igen, fontosabb mint a lányom vagy akár a feleségem.)
- A homoszexualitás témája igazi darázsfészek. Nem tartom normális dolognak, nem tartom természetes dolognak sem. Azonban ez nem szabadon választható opció. A homoszexualitás az vagy van, vagy nincs, nem lehet erről senkit "leszoktatni" vagy "kinevelni". És bár a jelenséget nem tartom normálisnak, a melegek között (ne, ne kezdjük el, hogy a meleg a tengerpart meg a kakaó... ők ezt a kifejezést szeretik, miért ne hazsnálnánk ezt?) éppen úgy vannak normálisak mint deviánsok. Tehát önnmagában nem tartom devianciának sem.
Konzervatív szempontból elfogadhatatlan vagyok, mert nem tartom undorítónak, hogy két azonos nemű szerelmet érezzen egymás iránt. Liberális szempontból azért nem vagyok elfogadható, mert nem értek egyet azzal, hogy ez teljesen normális dolog lenne.
- Nők és férfiak: véleményem szerint a nők egyenlőek a férfiakkal, de hiszem, hogy vannak tiltott zónák a nemeknek. Azzal semmi bajom, ha egy nő a tehetsége miatt mondjuk egy cég vezetőjévé válik, de pl. azzal sincs, ha a katolikus egyházban sisem fognak nőt pappá szentelni (nem, nem volt női pápa. Ez egy légbőlkapott mendemonda), ahogy Athos szigetére se lépjen nő soha. Miért? Mert ez az adott szervezet szabálya. Lehet mondani, hogy kirekesztő, de én magam úgy gondolom, az is elvárható, hogy női kolostorba ne léphessen be férfi, és bizony az is elfogadható, hogy vannak csak nőknek fenntartott konditermek.
- A kereszténység az életem legfontosabb pillére, és a kultúrkörünk valóban keresztény. Azonban a legtöbb magyar nem az. Itt fontosnak tartom definiálni a kereszténység fogalmát: Krisztus követője.
Bár a magyar lakosság jelentős része meg van keresztelve, ennek ellenére ez nekik kimerül abban, hogy a gyereküket megkeresztelik, választanak (általában szintén nem különösebben hívő) keresztszülőket, és beíratják elsőáldozni pár év múlva. Húsvétkor és karácsonykor elmennek templomba unatkozni, és kész is.
Ez nem Krisztus követőjének életmódja. Szerintem ez tudatosság nélkül, rendszeres párbeszéd nélkül (ima), rendszeres találkozás nélkül (Istentisztelet, szentségek) nem megy.
Hozzátenném: a keresztény ember nem lesz önmagában a kereszténységétől jobb. Illetve a keresztény és a hívő nem ugyanaz. A legtöbben hisznek valami felsőbb erőben, ami hasonlíthat a keresztény Istenre, ettől ő hívő, de nem keresztény.
Keresztény hit nélkül azonban a keresztény kultúra unalmas, és igazából nem is tartják azok sem, akik most annyira fontosnak érzik. Ha csak kultúrálisan nézzük, akkor is része a böjt, a rendszeres templomba járás, hiszen ez kifejezetten Szent István öröksége. A déli harangszó, a nők előreengedése az ajtóban, a nők szavazati joga, és olyan dolgok, amik élesen elkülönítenek minket az iszlámtól rendre nem a keresztény, pusztán az európai kultúra okán él nálunk is.
- Az abortuszhoz képest a homoszexualitás egy könnyű nyáresti dumcsiparti témája. Nem is szeretném kifejteni részletesen a néezetem, tömören: ennek megítélése kizárólag azon múlik, hogy a már megfogant magzati életet teljes értékű emberi lénynek tekintjük, avagy nem?
Ha igen, akkor az abortusz gyilkosság.
Ha nem, akkor az abortusz nem gyilkosság.
Ezt lehet nagyon sokféleképpen csavarni. Hallottam már olyat, hogy "és ha teljes értékű életnek tekinti a nő, de nem tudná vállalni a felnevelést?" Ez esetben (ha TÉNYLEG teljes értékű emberi életnek tekinti) akkor úgy tesz, mint ha csecsemő lenne.
Minden ezen az egy dolgon múlik, hogy teljes értékű ember-e egy magzat.
Szerintem igen, de ennek ellenére nevetségesnek éreztem, hogy a jelenlegi magyar abortusztörvénynél sokkal szigorúbb észak-ír abortusz törvény miatt milyen hiszti ment itthon.
És egy megjegyzés: nem csak a megfogant, de a megszültett élet is szent. Aki hisztizik az abortusz miatt, de a határon megfagyó (vagy budapest utcáin megfagyó) emberek (még ha migráns is ugye) hidegen hagyják, azok nagyon félremérték az élet súlyát.
- A kábitószernek én sem vagyok a barátja, de ha egy normális országban élnénk, a marihuána legalizálását én támogatnám. Egyrészt így garantálni lehetne a tiszta füvet, állami laborok által. A legnagyobb gondok egyike a marihuánával, hogy ha szennyezett, az szörnyű károkat okozhat.
Ezzel visszaszorítanám-e az illegális füvet?
Ha nem adná drágábban az állam, mint a diller, és a minősége sem lenne silány, akkor úgy vélem igen. Kapudrog lenne-e? Talán. Szerintem nem jobban, mint a cigaretta.
Ellenben a kristály met, a krokodil, a ghb, az extasy, a speed, és a hasonlók (a kokain és a heroinról nem is beszélve) számomra is elfogadhatatlanok, és baromira nem magánügy, hogy fogyasztod-e.
Ezzel az egésszel csak annyit akartam megmutatni, hogy szar helyzetben van az, aki nem csak vakon követ egy ideát, de gondolkodik és adott esetben kritikusan gondolkodik. Ugyanilyen csomag miatt van az, hogy ha egy Fidesz szimpatizáns azt meri mondani, hogy szerinte a kormány menelültpolitikája embertelen, akkor Soros bérenc lesz. Ha egy ellenzéki azt merészeli mondani, hogy Mészáros Lőrinc százmilliós adományozása a kis Leventének szép gesztus volt, fél perc alatt Fidess bérencé válik.
Hát nem is mondják. Ebből táplálkozik a törzsi gyűlölet: vagy elfogadod az adott csomag minden elemét, vagy a saját elvtársaid/harcostársaid/nézettársaid vetnek ki maguk közül. Mert akkor téged biztos a másik oldal befolyásol.
És bár Puzsér Róbert egyben ez ellen lépett fel, már kialakult az a puzserista tábor, ahol elvárás, hogy ugyanabban túltolt stílusban, ugyanolyan hangzatos mondatokkal kritizálj mint állat, mint maga Puzsér, pedig ez senki másnak nem áll jól.
Én magam hiszem, hogy MINDENT szabad és kell is kritikával szemlélni. Az Egyházat is. Mindent meg szabad kérdőjelezni. Egy feltétellel: hogy a kérdőjelezés célja nem lehet az, hogy bármi áron bebizonyítsuk, hogy amit vizsgálunk, téves vagy rossz.
Nem egyszer kérdőjeleztem meg az Egyház igazságát, és mindig arra jutottam, hogy az Egyháznak van igaza.(Mármint a Krisztusi egyháznak.)
Csomag és törzsi gyűlölet mentes életet kívánok mindenkinek.
Utolsó kommentek