Óriási lehetőség lenne az oktatás kezében, ha kihasználnák. Elég lenne anyit elérni, hogy beleneveljük a gyerekbe: Magyarnak lenni nem szégyen!
Arra már gondolni se merek, hogy esetleg büszkék legyünk arra, hogy Magyarnak születtünk, hiszen az ma nem divat. (Másfelől tényleg divat, de erről majd késöbb.)
Ma az átlagos fiatal folyton azt tapasztalja, hogy milyen menő is az amerikai és a japán kultúra. Ömlik a csatornákból a rap, mint a szenvíz... nameg persze örökös győzelem: JAPÁN!!!!!!!! Sajnos ez arra vezethető rá szerintem, hogy nem ismerik a Magyar történelmet.
Ha megvizsgáljuk az USA (mivel amerika alat az USA-t értik) történelmét, érdekes dolgokat találunk... van itt minden, mi szem-szájnak ingere: az indiánok kiírtása, a kuh-lix klán, a rengeteg háború... igen, jó ok a ma "amerikáját" példának állítani. Hamburger, kóla, lazulás, drogok, amit akarsz! Egy divatos Magyar fiatal életében ezek szervesen beépülnek, ahogy a "shoppingolás" is a plázákban. Amerikai tipusú szelneg is használnak, mert az jó.
Nem mintha én nem ennék hamburgert meg ilyesmit, de azért nem tartom kiemelkedő életminőségnek ezt...
Azonban nem is régen az "amerikaisodott" divatott legyőzte a japánmánia. Anime, manga, sőt, még hentai mánia, megspékelve különböző rocknak gúnyolt japán könnyűzenével, amelyben a zenészek kisértetiesen emlékeztetnek a lenézett EMO-sokra. A másik fele a szamurájkard, shuriken, ninja mánia. Nézzük meg tehát Japán történelmét...
Hoppá! Folyik itt a vér, mint a folyó! Ki tud híres Japán csatát mondani? Szinte senki. japán történelme egy grammal sem izgalmasabb a mienknél.
Cowboyok, szamurájok... magam is szeretem ezeket a történelmi dolgokat. Ahogyan a huszárságot, és más Magyar történelmi vonalat. Szerintem érdemes lenne kicsit nagyobb hangsúlyt fektetni a Magyar történelemre, mert az egyetlen korszak, amihez valamelyest értenek a korosztályom tagjai (most éppen általánosítok), a II. Világháború.
Ennek politikai okai vannak. Az egyre népszerübb Hungarista és Náci nézőpontok ebben a korban csúcsosodtak ki, tehát ennek a kornak olvasnak utána, kb Trianontól kezdve.
A gond ott kezdődik, mikor elhangzik az a szó, hogy Hunyadi, és nem a törökverő lovag jut az emberek eszébe, hanem a magyarországi SS alakulat. Hogy melyik gyakorolt nagyobb hatást a történelmünkre? Elárulom, nem az SS. Hogy ki volt Rákóczi, Bocskay, Kossuth, Károly Róbert, Vazul, azt már ne is feszegessük. Persze, pár szót tudnak róla beszélni: "Vazul? Hát Koppány fia, nem?" Bingó, kisbarátom. És ha azt kérdem, mit tudsz az SS-ről, már kezdődik is a fél órás kiselőadás.
Szerintem lehet Magyar akárki, politikától és származástól függetlenül. Ha Magyarnak érzi magát, felőlem kínai is lehet, vagy akár Kommunista, én aztán nem szólok bele, sőt! Elfogadom Magyarnak. Már amenyiben ismeri a Magyar kultúrát, legaláb kielégítően, és nem csak szeleteket belőle. Persze ez nem esik egybe a ma divatos (erre utaltam feljebb), Árpádsávos, Hungarista Magyarsággal. Az én szemembe igenis a Magyarsághoz tartozik, hogy tudom, hogy éltek az ős-Magyarok, tudom, hogy Károly Róbert legyőzte a kiskirályokat, tudom, miért tört ki a Dózsa féle felkelés, stb. Ezenkívül ismerem valamenyire a fontosabb költőinket.
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg. 1944. január 17. |
Utolsó kommentek