Mielött bárki is félreértené, a barátnőmmel minden oké. Szeretjük egymást!
Viszont értelmetlen vitákba bocsátkoztam az utobbi időben. Olyan vitákba, ami semmi eredményre sem vezetett, viszont minden fél alaposan kikészült, beleértve engem is. Nem írok se nevet, se témát, de belemennék egy érdekes részletébe:
Olyan kritikát kaptam, hogy álszent vagyok, és mindenbe belepofázok, abba is, amihez nem értek. Kezdjük szépen, sorban:
Nem érzem magam álszentnek. Szerintem ez a fogalom azt jelenti, hogy papolok valami mellet, amit én magam nem tartok fontosnak, csak másoknnak hangoztatom úgy, mintha ez lenne a helyes értékrend. Nos: ez rám nem jellemző. Ha valakivel olyan dolgokról beszélek, hogy mit kéne tenni egy sziutációban, vagy hogyan kéne élni, akkor azt fogom neki mondani, ami szerintem a helyes. Direkt nem írtam, hogy amit én tennék, mert sokszor gyáva vagy gyenge vagyok hozzá. Sokszor hoztam már össze párokat, hol kisebb, hol nagyobb direkt hatással, de mielött Angyallal egy párrá lettünk volna, én nagyon ritkán mertem meglépni azokat a lépéseket, amiket másoknak ajánlottam. Ez szerintem nem álszentség. Ember vagyok, és ennél a példánál maradva, a párkapcsolat megkezdése egy elég nehéz dolog, ha komoly. Ez legalábbis az én véleményem.
Amikor valakinek a keresztény értékrendet ajánlom figyelmébe, az megint más. Én igyekszem keresztényként élni. Ebbe már többször belebuktam, és akkor mindig újra kezdtem. A hitem szerint szeretnem kellene a másik embert, és egy időben én kimondottan gyűlölködő voltam. Ezt hívhatjuk álszentségnek, és ez esetben jogos a kritika. Én magam inkáb hibának nevezném. Emberi természetem hibákban gazdag, ahogy másoké is. Változtattam a dolgon. Dohányzom, ez megint lehetne álszentség, hiszen mindenkit igyekszek erről a dologról lebeszélni, és méguis űzöm. Nem tagadom, de azért teszem, hogy mások ne legyenek egy szer rabszolgái. Mert másoknak jobbat akarok, mint magamnak. Ez nem álszentség, ez gyengeség, ami ellen folyamatosan küzdök. És egyszer majd én fogok győzni, és leteszem ezt a szart. Nem tartom magam álszentnek.
Nézzük a másik felét: belepozáfok olyan dolgokba, amikhez nem értek. Ebbe már több igazságot vélek felfedezni. Mivel elég sok mindennel foglalkoztam, és foglalkozom a mai napig, elég széles tudásanyaggal rendelkezem. Ne nézzetek nagyképűnek, pontosan tudom, hogy milyen keveset is tudok valójában. Érdekes módon, az ember minél többet tud, annál jobban látja, menyire kicsi is a tudása, mennyi felfedezetlen titok létezik még... De ne szakadjunk el a témától! Mivel magam sokrétűnek ismerem, így sok témához hozzá tudok, és szoktam szólni. És bizony megesik, hogy egy-egy témában nálam sokkal jártasabbak, és egyszercsak azon kapom magam, hogy óriási hiba volt belekezdeni is, mivel itt csak anyit nyerhetek, hogy méltóságomat megőrizve kihátrálok. Történt már ilyen eset is. Szerintem azonban, ami miatt ezt a kritikát kaptam, az nem ilyen volt. Most jelképek segítségével vázolom a dolgot.
Képzeljük csak el. A 14 év körüli Xinaf, van talán már 16 is, erőteljesen kutatja a világűr rejtelmeit. Sok energiát áldoz erre, bár a vallása, amit ekkortájt kezd el egyre komolyan venni, határozottan tiltja. Ő azonban mégis megrögzötten kutat a témákba. Új világok, a végtelen fogalma, stb. Megretten a saját tudásától. Minden eddigivel felhagy, és maga mögött hagyja ezt az egész témát. És most nagy ugrás. A majdnem 20 éves Xinaf msn-en beszélget egy ismerősével, aki azt újságolja neki, hogy a vietnámi háború alatt földönkívüliek iszonyú robbanást okoztak. Bár az erről szoló dokumentumokat az USA szinte teljesen megsemmisítette, mégis meg tudták vizsgálni szakemberek, hogy a pusztítást nem idézhette elő ember. Szegény Xinaf gondolkodik. Ő, még a régi kutatásai alatt sikeresen fogott be rádióüzeneteket földönkívüleiketől, de maga válaszolni már nem tudott, és az üzenetek töredékesek voltak. Az, hogy a vietnámiak fel tudták venni a kapcsolatot idegenekkel, akik a bolygón jártak, gyakolratilag lehetetlen. Többek között azért, mert ezt mások is észrevették volna. Sokan mások. És ha ez olyan nagy titok lenne, Xinaf ismerőse nem is tudhatna róla. Ebből vita alakul, és Xinaf ismerőse Xinaf arcába vágja, hogy álszent, és olyan dolgokba szól bele, amikhez "lófaszt sem ért".
Mit gondoljon Xinaf? Fakadjon ki, hogy dehogynem ért hozzá? Hogy ebben a témában valamikor olyan jelentős előrelépéseket tett, amit mások el se tudnának képzelni? Nem, nem tesz ilyet. Inkáb kussol, mert tudja: úgyse hinnének neki.
Nos, ez lenne kicsit elvont szavakkal a tegnapi beszélgetés, virágnyxelven elmondva. Aki érti-érti, aki nem, az nem. Tény, hogy néha belemegyek olyan témákba, amikről nem tudok eleget, és ilyen dolgok miatt már égtem is be nagyon csúnyán. aki hülye matekból, ne kezdjen egy matematikussal vitatkozni arról, hogy a Pitagorasz tétel alkalmazható-e más háromszögekre, még akkor se, ha azt olvasta valahol, hogy igen. Mert, kérem alássan, ha egy táémába belekezdkek, akkor sem igaz, hogy "lófaszt sem tudok a témáról", inkáb az az igazság, hogy felületesen ismerem csak a dolgot. Nem kezdek el több magyarázatba, virágnyelven leírtam mindent. A pár beavatott érteni fogja.
Tudom, nekem is van nem is egy rossz tulajdonságom. Már az osztálytársaim is megmondták, hogy okoskodó vagyok. Lassan elhiszem, hogy igazuk van, mert sokan gondolják ezt ugyanígy. De mégsem, mert sokan gondolják az ellenkezőjét is! Meg kell őrülni! Milyen vagyok? Ki tudja ezt már?