Nem is tudom, hol kezdjem. Ez egy kicsit más tipusú bejegyzés lesz, mint a többi... úgy értem lelkibb.
A blog, ami internetes naplót jelent, köszönőviszonyba sincs azzal a füzettel, amit fiatalon az ember naplónak nevez. A naplóba bekerülnek azok a személyes dolgok, amiket nem mutatunk meg másnak. A napló magunknak készül, és a pillanatnyi képet örökíti meg rólunk. Amik akkor voltunk, amikor írtuk.
A blog arra való, hogy a személyes, de azért nem túl személyes gondolatokat megosszuk a társadalommal, ismerősökkel, stb. Egy képet adunk magunkból másnak. A különbséget nem kell gondolom magyarázzam. De miért is kezdtem el a napló és a blog közti különbségek taglalásába, amikor egy könyvajánlót ígértem?
Mert a mű két naplóból áll. Fábián Attila és Ventus Tamara naplójából. Két 17 éves "teenager" az 1975-ös esztendő Magyarországából. Felváltva olvashatjuk írásaikat, Attila-Tamara sorrendben, mindig ugyanazt a napot a másik szemszögéből.
Maga a történet nem egy oscárdíjas alkotás. Mindkettő leírja az életét, majd találkoznak, megismerkednek, összejönnek, szakítanak a pletykák miatt, újra összejönnek, stb. Viszont itt nem is ez a lényeg.
Ahogy a cím is mutatja: egymás szemében láthatjuk őket. Mindkét nézőpontot ugyanazon a cselekményszálon át. Minden elismerésem Szilvásinak, aki hiteles megerösítés szerint is remekül ír egy 17 éves lány nevében. Saját magam igazolom, hogy egy 17 éves srác nevében is.
És a könyv szórakoztató, olvasatja magát. Kicsit idegesítő pár dolog, pl hogy a mű szereplői műveltebbek, mint én! ezenkívül nem értem tökéletesen a 70-es évek szlengjét, és a hányinger kerülget attól, hogy mindenki meggyőződéses kommunista, aki épteni akarja a rendszert, még akkor is ha a gonosz fasiszták, kapitalisták és szocialisták mindent megtesznek ez ellen. De ez már a kor szellemisége, az agymosás akkortájt remekül működött.
Mindenkinek ajánlom a könyvet, aki titokban érez magában késztetést arra, hogy betekintsen azokba a lelki gondokba, amikkel minden egészséges lelkü ifju leány vagy úriember bír, vagy bírt egykoron. Ahogy felnövünk, elveszítjük a képességünket arra, hogy mi is érezzük amit ők éreznek, és amit a naplóikban rögzitettek is.
Tamara is Attila nem rosszabb vagy jobb másnál. Vannak rossz tulajdonságaik, és némelyeket ők is észrevesznek, akárcsak mi. A többit mások veszik észre, akárcsak a mi esetünkben.
Lehet furcsálkodni, de nekem ez a kedvenc könyvem. 3 év alatt legaláb 20 alkalommal forgattam a kezembe, és soha nem untam. 3 kiadás is megfordult nálam, mert azok a könyvek, amik fontosak, igencsak el szoktak tünni
Említettem már az egyik elöző bejegyzésemben ITT hogy bizonyos dolgok mennyit jelentenek nekem. Ez a könyv, az Egymás szemében a tökéletes példa. Nem várom el, hogy mindenkinek tetszen, de azt igen, hogy mindenki elfogadja, hogy nekem tetszik.
Ventus Tamara és Fábián Attila idén lennének 50 évesek, ha léteztek volna. Boldog születésnapot Szeplős, boldog születénapot Szélkisasszony!