Olyan fáradt vagyok, hogy szívem szerint azonnal mennék lefeküdni. NAgyon kemény meló volt ma, én legalábbis nehezen csináltam végig. Viszont eszembe jutott valami, amit még feltétlenül le kell írjak.
Alister barátom blogján egy érdekes cikket olvasgattam pár perce. (www.alister.blog.hu) Az jutott eszembe, mennyire különös vagyok én a japán kultúra iránti érdeklődés szempontjából. Rendkívül szeretem a szamurájkultúrát, a ninja kultúrát, a harcművészeteket, tehát a híres japán középkor világát. Ezenkívül még érdekesnek találom, mennyire máskép gondolkodik egy keleti ember, mint pl. mi európaiak, ugyanarról a dologról.
Kijelentem bátran, hogy nem vagyok tehát antijapán. Viszont az anime/manga nem csak hidegen hagy, de valamiért bennem ellenérzést szül.
Senkit nem szeretnék megbántani, így külön leírom: Nem azt mondtam, hogy az anime/manga rossz lenne. Viszont azt hangsúlyozom, hogy nem tetszik. Sokáig nem tudtam, mi a bajom vele. De nemrég, a Szellemlovas elnevezéső könyvesboltban az eladó kimondta azt, amit én is tudtam a tudatalatimban: a manga a folyamatos növekedésével megfojtja a hagyományos fantasy stílust.
A felvásárlói piac kitágult, hiszen már hagyományos fantasyk is "mangásodnak". A kiadóknak jobban megéri ezt a stílust futatni, mivel többeket érdekel.
Íme, ennyi a gondom ennek a műfajnak a felvirágzásával. Hogy amíg ennyire népszerű, addig ideiglenesen el kell felejtsem a nekem tetsző képeket, mert a könyvek borítóin is nagyszemű kalandozók fognak rám lesni...
                                                                                                                      
Egy hagyományos és egy manga varázsló képe.