Nehéz most elkezdeni ezt a bejegyzést, mert ebben a pillanatban még fogalmam sincs, mit akarok írni. Igazság szerint ez sok bejegyzéssemmel így van, pl. nem is találtam ki címet. Azt mindig a végére hagyom.
Örvendetes volt szembesülni azzal, hogy átlag 60 fő azért naponta idevetődik. Valamivel vigasztalni kell magam, mert éppen elég negatív hatás ér.
Állítom, néhányan élvezik ha egy embertársuk kinlódását látják. Amikor elkezdtem melózni, tele voltam rossz érzéssel, és mit tagadjam, félelemmel. Bekerülök egy csomó melós közé, sok ismeretlen emberrel kell 12 órát együtt töltenem, és ez még sokáig így lesz. Nem is értettem amit előzetesen elmagyaráztak, mármint hogy mi is lesz pontosan a dolgom? De végül is elkezdtem.
A kollégák nagyon gyorsan befogadtak, és rengeteget segítettek. Sokat köszönhetek mindanyiuknak. Mára már mindegyikkel váltottam pár szót, vagy éppen beszélgettünk át órákat... ugye mint mindenhol, itt is van akit jobban megkedvel az ember.
A főnökömről már éppen eleget írtam, legalábbis az egyikről. Amikor elöszőr láttam, nem is tudtam hogy ő a góré. Kiadott egy feladatot, én tök természetesnek vettem, hogy újonc vagyok, és meg kell csináljam amit mondanak. Nem értettem, miért kell ehez 2 fős díszkiséret, és nem értettem mivel érdemeltem ki azt a furcsa, fürkésző pillantást. Gyakorlatilag alaposan végigmért, és én már ebben a pillanatban tudtam: nem kedvelem ezt a kollégát. Nem értettem, miért mered még mindig rám olyan gyanakvóan, amikor annyit feleltem, hogy oké, megcsinálom.
Van, ami nem változik, ilyen a Führer és Xinaf viszonya is. Azóta is sokszor megkapom azt a pillantást, amibe benne van egyszerre az utálat, a gyanakvás, és a lenézés is.
Külön élvezem amikor dolgozom, és megérzem a hátamon ezt a semmivel sem összekeverhető pillantást. Hátrasandítok, és már látom is. Ha olyan meló van, aminél izzadok és majd megszakadok, még jobb.
Ha valaha vezető leszek, mindenképpen emberként fogok bánni a beosztotjaimmal. Nagyon unom, hogy éreztetik: megbecsülés tekintetében a kutya és a lábtörlő között helyezkedek el, közelebb a lábtörlőhöz...
De már ez sem tart soká. Még dolgozok egy ideig, majd elmegyek a Bűvészetek völgyébe, ahol királyként fogok mulatni, és remekül fogok szórakozni!
Te pedig Gusztikám, bekaphatod a faszom. Élvezkedj rajtam amíg tetszik, élvezd ki hogy főnök vagy és uralkodhatsz másokon. Álljon csak fel tovább arra, hogy megvonhatsz kedvezményeket, hogy lebaltázhatsz másokat. Légy boldog, amiért éreztetheted másokkal: itt én parancsolok!
Csókos vagy, aki 18 évesen olyan emberek főnöke lett, akik akár az apád, de egyesek a nagyapád is lehetnének. Ne aggódj, veled ellentétben nekem nem csak egy érettségim van, de egy szakmám is, és készülök a követklezőre. Te pedig feszíts az elvégzett pár hetes tanfolyamoddal.
Nekem még van jövőm, de te már csak egy szaros postai kisfőnök maradsz. Te életed végéig kétnaponta 12 órát töltesz egy poros, koszos, zajos helyen, én kényelmes irodában dolgozom majd.
De ami még fontosabb: az én lelkiismeretem tiszta. A tiéddel majd elszámolsz.
Sajnálom, hogy ezt nem üvölthetem a képedbe. De ha miattad kilépek, mert nem bírom tovább hogy cseszegetsz, akkor majd talán elmesélem.