XINAF - Az én világom

Érdekes dolgot tapasztaltam, méltót arra, hogy "papírra" vessem.
Nem vagyok egy chatlovag, de néha-néha, ha tök egyedül vagyok a szobába, néha felugrok. Sikerült is pár órácskát elbeszélgessek egy hölggyel, aki 23 éves, és az esküvőjére készül, ami szeptemberben lesz.
Sok mindenről dumáltunk, néha sikamlósabb témákat is érintettünk. Megtudtam, hogy voltaképpen azért van fent chaten, mert szeretni még egy kicsit flörtölni itt a világhálón, lelkiismeret furdalás nélkül. Mivel a pasiját megcsalni nem akarja.
Egyrészt, nagyon is megértem ezt a leányzót. Házasságra kíván lépni, még szép, hogy nem csalja meg leendő férjét. Az is érthető, hogy 23 évesen, amíg még szép és fiatal, jól esik kicsit kacérkodni. Ebben semmi kivetnivalót nem látok.
Viszont valahol gyermeteg ez az önigazolás. Csak chaten, csak kicsit, mert megcsalni nem akarom. Csak beszéljünk róla, mi lenne ha. De csak chaten. Ahol nem látom a másikat, ahol nem tudnak elragadni a hormonok és az ösztönök. Ahol biztonságba csinálhatok úgy mintha, pedig dehogy.
Felesleges. Ez egy olyan lelkiismeret megnyugtatás, aminek az égegyadta világon semmi értelme sincs, márt csak azért sem, mert semmi rosszat nem követett el. Ha tiszta a becsülete, ugyan miért mossa? A válasz egyszerű: mert nem biztos benne, hogy ezek után még mindig 100%-osan tiszta az a bizonyos rongy. De akkor miért tesz ilyet? No, erre a kérdésre már megadtam fent a választ. Mert szeret valakit, hozzá akarja kötni az életét, de szeretné ha másoknak is tetszene, de nem nagyon, csak kicsit.
Az ember ilyen szempontból elég buta teremtmény. Félünk hozzákötni az életünket valakihez végleg, miközben egy stabil társra vágyunk. Csak egyvalakihez akarunk tartozni, mégis arra vágyunk, hogy sokaknak tetszünk. Nem teszünk olyat, ami miatt lelkiismeret furdalásunk kéne legyen, de feszegetjük a határokat, és ha más nem is, egy kis szorongás bizony marad...
Bonyolult ez a dolog, de nem egyedüláló. Mi emberek ilyenek vagyunk.