XINAF - Az én világom

Pihengettem kicsit a Velecei-tónál, szóval egy ideje nem nagyon voltam gép elött. De most ismét belevágunk a post írásba, ami így nyaranta néha-néha szünetelni fog, tetszik, nem tetszik, ez van.
Olyasmi pletykákat halottam, hogy a segélyeket közmunkához fogják kötni. Ez nagyon örvendetes hír lenne, mert egy bizonyos társadalmi réteg hajlamos inkáb gyereket gyártani, mint dolgozni, ami duplán pénzt vont el mindenféle haszon nélkül az államtól. De ha tenni is kell majd valamit azért a pénzért, a szülésen kívül... reménykedjünk, hogy nem légből kapott hír!
Nem sok minden változott Agárodn tavaly óta. Az iszonyú meleg miatt embereket gyakorlatilag csak a strandon látni, az utcák olyan kihaltak mint egy kisértetvárosban. Bár nyaralni elvileg a "csend és nyugalom" nevében megyünk, engem a semmittevés már kezdett nyomasztani. Strandra nem nagyon tudtam kijutni a két és fél nap alatt, mivel az egyetlen egészen ott töltött napom egyrésze alvásból, másrésze gyerekvigyázásból állt. Növérem és sógorom elmentek kocsival Székesfehérvárra moziba, anyám és apám ledöltek aludni, öcsém, egy cimborám és én meg vigyáztunk az unokahugomra. Végül mikor mindenki megjött/felébredt, egy oda-vissza 1 órás sétával találtunk egy szabadstrandot, ahonnan kb. háromnegyed órás fürdés után hazavert az éhség. Szóval a strandolás része a dolognak nem volt felhőtlen.
Nem mondom, a beszélgetések és a kerti grill jók voltak, finom bort is ittam, szóval jól éreztem magam, csak talán ennél többet vár az ember, ha már vonatozik egy órát a Velencei-tóra. Azért nem bántam meg a lemenetelt (szeretek este vonatozni), de a legközelebbi lerucanásomat kicsit élménydúsabbra tervezem...
Legyetek jók, Alisternek már most is boldog születésnapot, a buliról is majd részletesen beszámolok!