Sajnos a tegnapi (vasárnap) napom még a mára is rányomta a bélyeget. Hiába mentem moziba, hiába mentem Beatrice koncertre, és hiába találkoztam Morelight-tal is...
Szóval ne várjatok semmi humoros, vagy jókedvű írást. Komolyan mondom, ha nem lennék keresztény, már régen részegen fetrengenék valahol. A hit hasznos dolog, pl. mert tartást ad.
" És sokszor sírnom kellett, ha nem bírtam már,
a cinizmus mögé rejtem, ha valaki bánt"
(Beatrice)
Ez sajnos rám is igaz. Ahogy ezt a hűségesebb olvasoim tudják, tudok nagyon dúrván és cinikusan fogalmazni (bár Alister szerint ez még bőven nem cinizmus, azért ha őszintén belegondolok...). Most kivételesen nem fogok.
Nagyon várom, hogy elkezdődjön az iskola-év. Újra azon akarok görcsölni, hogy holnap dolgozat lesz, és nem azon, hogy egy pszichopata tönkretesz-e éppen egy családot! És bár őszintén kedvelem őket, kicsit fárasztó folyamatosan támaszt nyújtani. Nem azt mondom, hogy nem szívesen csinálom! Sokkal inkáb segítek nekik, mint hogy ne segítsek! Ez kicsit hülyén hangzik, de őszintén gondolom: örülök, hogy hozzám fordulnak! De ettől még borzalmas ez az egész!
Ja, szavam ne feledjem: iskola. Legutóbb azt írtam a témába, hogy felvettek. Azóta pár dolog változott.
Engem kérem tényleg felvettek a Péter Rózsába, csak éppen 18.-án megkaptam a levelüket, hogy mégsem indul újságíró szak. Kétségbeesetten kerestünk a családdal új sulit, és végül meg is lett: 21.-én felvettek a Szókratész oktatásügyi központ újságírói szakára. Örültem, boldog voltam. Aztán ma felhívott megint a Péter Rózsa, hogy mégis indul újságíró szak. Köszi, már nem kell.
No, majd késöbb még írok.