Mert bizony vannak az életemben olyan idézetek, amik megerösítettek ebben az egészben. A kereszténységben. Most ezeket írom le, mármint ami eszembe jut.

" Natánael megkérdezte tőle: "Honnét ismersz?" Jézus így válaszolt: "Mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alat." (Jn 1.48)

Éppen eleget gondolkodtam azon, vajon mit látott Jézus, mi történt a fügefa alatt? Valószínüleg valami Istenélmény, de ez sose derült ki biztosan. Nos, nekem is megvolt a magam "fügefája"...

"Oh jó Uram, itt e földön
választottad én vagyok
Rám bíztad e súlyos terhet
s, félek összeroskadok

Mondd, mennyit ér az ember,
ha tisztessége gyenge?
Mondd, mennyit ér,
ha kárhozott a győzelemre?"
(István a király)
Nem akartam bemásolni az egész dalt. Férfias ima. Nehéz döntések elött, vagy nehéz helyzetben gyakran előkerül nálam.

" Kettős teher
s kettős kincs, hogy szeretni kell."
(József Attila - Nagyon fáj)

Na igen, nálunk keresztényeknél ez nem választható opció. Nálunk szeretni kell. Kell, muszáj! És ez az, ami nekem se megy minden esetben.

"Lehet-e kérdés Isten léte,
hisz Tőle mind a Föld szépsége!
Tagadja tán az Alkotót
a fényes alkotás?
Házasságra készülsz lépni,
s ha Isten megáld egy újszülöttel,
hogy tanítod majd hinni őt,
ha magad sem hiszel?"
(Anna Karenina musical - Gyónás)

És a végszó. Aki válalja, hogy keresztény házaságba lép, annak válalnia kell azt is, hogy a gyerekeit a hit útjára viszi. De ez csak úgy lehet, ha ezt ő maga is elhiszi. Amúgy meg nem kötelező ám a keresztény esküvő! A pompa egy dolog, de ez nem cirkuszi vásár! Nekem majd egyszer lesz. De nekem keresztény családom is lesz!