Üdv minden kedves olvasómnak!
Az utobbi napokban nem igazán blogoltam, ennek egyszerű oka volt: rengeteg minden történt. De most úgy néz ki, nem fogok tudni részletesen mindenről beszámolni. Van egy határ, és ezt most a világ átlépte. Túl sokat csalódtam, vagy olyan emberekbe, akikről soha nem hittem volna, hogy ilyesmi dolgokra képesek, vagy olyanokba, akiknél nem hittem, hogy képes lejjebb sülyedni...
Mindkét félnek sikerült.
Az ilyen frázisokat is kihagynám, mint "az iskola jó", "a tanárok jófejek", "az osztálytársaim király arcok", stb. Igenis van jó és rossz is ebben a suliban, van olyan tanár akit nagyra becsülök, és olyan akit nem, illetve az osztályba is van mindenféle embertipus, van aki pozitív, és van aki negatív.
Előreláthatóan februárban lesz 2*2 hét szakmai gyakorlatom, egyszer egy szerkesztőségben, egyszer egy rádiónál. Április 30.-ig tart a tanítás amúgy, majd modulzáró vizsga, és csókolom!
Viszont ismét van rendszer a napjaimban, tehát mindenképpen jót tett nekem az iskola. A másfélórás egyhelyben ülést viselem eddig a legnehezebben, de egyre jobban beleszokok. Kicsit furcsa mondjuk nekem, hogy az osztálytársaim elég nagy százaléka nemrég töltötte be a 18. életévét, míg én idén be fogom tölteni a 21-et. Már félek, hogyha megélem mondjuk a 60-at, én is elkezdem szajkózni a "bezzeg az én időmben" című magándarabot...
Továbbá nekem az is szokatlan, hogy ebben a suliban nem divat oltogatni egymást, nincs rasszizmus... nem mondom, hogy negatív, de mindenképpen szokatlan.
Szerintem a nagy többségnek én legaláb ilyen különös vagyok, kicsit úgy érzem, nem tudnak mit kezdeni velem, viszont szerintem nem vagyok nekik unszimpatikus. Ez mindenképpen jó!