Ismét eljött a nagy nap: meg kell menteni a hazát/el kell üldözni a kormányt/dunába kell lőni a zsidókat/fel kell gyújtani egy rendőkocsit/stb...
És most ünnepélyes keretek közt, önként és dalolva elismerem, hogy alighanem én vagyok a hülye, és az én felfogásom a nehézkes. Miért írom ezt? Azért, mert nem értem...
Nem értem, ki milyen reményekkel húzza fel a csuklyát, és száll szembe a rendőrökkel? Mit hisznek, mi fog változni, Miért kell randalírozni az Andrásy úton? És vajon bátor-e az az ember, aki többedmagával hátulról belerug egy újságíróba?
Én csak egyet tudok: ma haza kellet vinnem az unokahugomat. Namármost, az induláskor még nem derült ki, hogy ez a mai remek program ugyan merre folytatódik. Esélyes volt, hogy nem tudom elkerülni. Igen, a "tüntetők kontra rendőrök" szinielőadásra gondolok.
Gondolom azt mindenki el tudja képzelni, hogy mennyi esélyem lett volna a karomon egy kisgyerekkel, ha tőlem jobbra a rebisz, balra a tűntetők. Ha kapok a mellkasomba egy könygáz gránátot, vagy egy kockakő darabot.
Mindenesetre ez a mai egy termékeny nap volt. Rendezvényt szervezett a Magyar Demokratikus Charta, ahol Gyurcsány Ferenc érzelmektől túlfűtve elmondta, hogy béküljünk meg. Volt egy Kolompár Orbán által rendezett cigány gyűlés, ahol a megbékélésről volt szó, gyűlést rendezett a Magyar Önvédelmi Mozgalom és a Jobbik is, mindkettő gyakorlatilag lehazaárulózta a másikat, majd rátértek az összefogás fontosságára. Miután több szempontból is megtudtuk, hogy megbékélés és összefogás a cél, ismét lángba borult egy rendőkocsi, összecsapásoktól volt hangos a fél belváros, megrugdostak egy indexes újságírót (nem nagyon, csak kicsit), és szétverték a fél Andrásyt.
No, megbékéltünk, összefotunk, ügynököztünk, és randalíroztunk. Ismét sokat tettünk a hazáért. Csak azt árulja el nekem (a csekély értelmű medvebocsnak) valaki, hogy ettől mi változott? Mi lett jobb? Mert arra, hogy mi lett rosszabb, na arra tudok példát mondani...