Mindig is tudtam, hogy létező probléma, mégis megdöbbentett, menynire jelen van a társadalom életében a hálapénz.
Beugrottam ma egy ismerőshöz a korházba. Könyörtelenül tárult elém a hideg valóság: az orvosok bizony pontosan annyira figyelmesek veled, amennyit ott hagysz náluk. Persze nem kell nekik pénzt fizetni, megteszi whisky, vagy drága bor is. Vagy aki komolyan gondolja hogy nem fizet, az is el lesz látva, természetesen...
... csak éppen egy emberi szót nem kap, a sorban mindig ő lesz az utolsó, kevésbé finoman szúrják belé a tűt, stb. Ezt a folyamatot a vizitdíj sem tudta anno leállítani. Én meg nem értem, minek megy orvosnak az olyan, akinek ilyen szinten pénzéhsége van, hogy zsarol is érte akár? (Mert ez bizony zsarolás, lehet megsértődni, tanult orvoskollegák!) Köztudott, hogy az egészségügyben nincs nagy pénz.
Arra jutottam, hogy ezek az emberek tényleg jót akartak tenni. Gyógyítani akartak, életet visszaadni... aztán egy idő után a lelkesedés édes kevéssé válik, ha nem fizetik meg! És nem fizetik meg!
Tehát elöszőr elfogadja azt a kis pénzecskét, amit a betege őszinte hálából adott neki. Pár hete még nem fogadta volna el, de ez a kis mellékes jól jön, hiszen a gyerekeknek játék kell, asszonnynak virág, stb. Aztán ezt a luxust meg is lehet szokni, és egy idő után bizony...
Bizony a világ kegyetlen. Ki tudna szebb hivatást mások megmentésénél? És mondja meg nekem valaki, miért ne legyek cinikus, amikor a társadalmunk képes rablókat nevelni egy olyan szakmában dolgozókból, ami mások megsegítésére épül!