Mi a gimiben egy nagyon demokratikus közösség voltunk. Ezt tessék nagyon rossz értelembe venni, nem volt köztünk igazi, mindenki által tisztelt vezér, gyakorlatilag vitákat halmoztunk vitára. És mi válthatta volna ki az egyik legnagyobb vitát, ha nem a ballagási ruha színe, mintája, stb.
Én tényleg nagyon nyugisan áltam hozzá a témához. Annyi kikötéssel kezdtem bele a különböző ruhadarabok értékelésébe, hogy nem vagyok hajlandó leégetni magam.
A gond akkor kezdődött, amikor a hölgyek egy csoportja kitalálta, hogy ők rózsaszínbe akarnak ballagni. Ez mindenkinek magánügye, viszont az is együtt járt ezzel a szép gondolattal, hogy mi fiuk is ballagjunk rózsaszín ingbe. Mert az divatos, és így egységes lesz a ruha.
Azonnal kijelentettem, hogy erről szó sem lehet, én fel nem veszek rószaszín ruhadarabot. Itt kb. három részre szakadt az osztály. Az egyik fele (nagyrészt lányok, de egy fiu is csatlakozott hozzájuk) örjöngve követelte a gyönyörű pink cuccot. A másik fele (fiuk) az én vezetésemmel kategórikusan mondtak nemet a buzijelmezre. A harmadik oldal minden mindegy alapon hallgatot.
Végül némi üvöltözés, összeveszés és kiakadás után felvetődtek újabb gondolatok. Itt sajnos már elkövettem azt a hatalmas hibát, hogy adrenalinbombával az agyamba folytattam az eszmecserét. Gyakorlatilag a saját csoportommal minden javaslattól elzárkóztunk. Ezt váltotta ki a rózsaszín ing, és a körülötte folytatott vita. Nem felelt meg nekünk a kék, a narancssárga, gyakorlatilag semmilyen szín. Jellemzően én voltam a szóvívő ismét, meg is kaptam érte a magamét, hogy miért vagyok ilyen elutasító. Mai ésszel tudom, hogy jogos volt, legalábis egyrészt. Hogy engem megértsünk, ahoz tudnunk kell a körülményeket.
Adott az ötlet, hogy a fiuk rószaszín inge ballagjanak, és ilyenbe vegyenek részt a szallagavatón. Kategórikusan nemet mondok. Lebaszás, mert ne legyek már ilyen. Visszapofázok. Sokszoros leba. Senkit nem érdekel, hogy elég jelentős támogatotságom van. Kiabálás. Üvöltözés. Sértegetés, személyeskedés. Ha valamit, másokat megbántani profin tud a nálunk tanult diák. Csípőből visszaválasz. Kétoldali megbántódás. Új javaslatok, nem kevésbé forrongó hangulatba.
Végül hoztak mintaruhákat. Ismét visszakanyarodtunk a rózsaszín ötletéhez. Felhúztam magam, ismét közöltem, hogy én ezt fel nem veszem. Kezdett újra kirobanni a botrány... és végül úgy döntöttem, nem hagyom kiteljesedni.
Szóval kiballagtam, felvettem a szép, pink inget, és a fekete zakót, amit mellé terveztek. Magam mellé hívtam a rószaszín blúzba beöltözött osztálytársnőmet. Szép kettőség volt köztem, a kreol rocker, és közte, a szőke cicababa közt. Ez végül is röhögésre bírta mindkét oldalt, és a kedélyek megnyugodtak.
És eljött a csodás döntés: a fiuk bordó inget kaptak.
Végül is jól mutattunk egymás mellet, szóval a vége jó lett, és akkor a mondás szerint minden jó.