Annyi minden történt velem mostanában, hogy nem is tudom, hol kezdjem:
- Adakoztam.
- Ismét részt fogok venni a sulim szallagavatóján.
- Sok, nagyon személyes dolog, amiről nem fogok írni.
Nem szeretném még leírni az adakozásom történetét, ennek a témának külön bejegyzést szánok. Maradjunk a szallagavatónál.
Kényelmesen sétálgatok a nővéremmel a Nyugatinál, egy szép, pénteki napon, mikor csöng a telefon. Mint kiderült a volt Gimim igazgató helyetese az, és meginvítált egy jó kis palotás táncra, mivel az egyik kis köcsög (Xinaf saját szavai! Az igazgató helyettes nem így fogalmazott) egy héttel a szallagavató elött lemondta az egészet. Szerencsére elég sokat palotásoztam az elmúlt évekbe, mostanra valamelyest belelendülök. Pénteken szallagavató, már elmúlt éjfél, tehát ma már csütörtök van... azaz holnap ismét Xinaf lesz a parket ördöge:)
Kínos volt a főpróba... ugyanis nekem azt mondták, ha négyre odérek, az kiváló. Oda is értem négyre, kár hogy elöbb kezdték, és csak a végére estem be... sorry, nekem elfelejtettek szólni. De nem aggódok, nem az én szallagavatóm lesz elcseszve... erről majd önálló bejegyzés fog születni.
Sok mindent igértem, hogy majd leírok... és ezt meg is fogom tartani. De miután minden kötelességemet teljesítettem, egy időre valószínüleg felhagyok a blogolással.
Most jutott el oda az életem, hogy pont azokról a dolgokról nem írhatok, amiről írnom kellene. Nem írhatom, mert sokan olvasnak, ami jó érzés. Viszont szinte szétfeszít belülről az indulat, amiért nem írom le amit le kellene írjak. (Még a blog komplet törlése is eszembe jutott...) Miért érzem úgy, hogy ez a kis hely az interneten nem meríti ki az "internetes napló" fogalmát?