Az elmúlt napok olyan eseménydúsak voltask, hogy azt sem tudom, hol áll a fejem... de ha most nem írok, akkor legközelebb sem írok, márpedig nekem írnom kell! Már csak az olvasóim miatt is!
Szóval: sikeres volt a Karácsonyi műsor, a Szókrapó-show! Ezen igazából mi lepődtünk meg a legjobban, mivel valamiért kialakult az a pattanásig feszült helyzet, hogy a tudatalatiban egy kis hang azt mondogatta: beégés lesz! Nos, nem lett, nagyon is jól jött ki.
Miután minden formasággal végeztünk, lementünk a Morrisons 2 nevet viselő szórakozóhelyre. Itt történt az első nagy meglepetés: egy ifju hölgy, aki igencsak sok férfiunak bejött, valamiért mindenáron velem akart táncolni. Egy ideig próbálkoztam visszautasítani a (tényleg és őszintén) megtisztelő felkérést, de aztán végül elbuktam. Stiegliz valamiféle gyorstalpaló tánctanfolyamot is rendezett nekem, így sikerült kevésbé égőn dancelni egy jót az éjszaka.
Sajnos túl sokáig halasztottam ezt az írást, mert már nem emlékszem minden részletre. Csak arra, hogy tök jól éreztem magam. Különös.
Az ezutáni napra viszont elég részletesen vissza tudok emlékezni... Najiva kisasszony és Démon születésnapi bulija. (Természetesen a Daróczi rezidencián tartottuk.)
Három dolgot kell kiemeljek a buliból, ami miatt ez alapból más volt, mint a többi:
1. Kihívták ránk a rendőrséget. Szerintem nem volt jogos, mert nem voltunk hangosak (magunkhoz képest szinte suttogtunk), de unatkozó nyugdíjasok sajnos léteznek.Amenyiben, és mégiscsak emelkedetebb volt a hangulat, mint amilyennek láttam, akkor sem a rendőrség kihívása a kultúrált módja a konfliktus kezelésének. Nem irigyeltem szegény rendőröket... szombat este felmenni, mert huszonéves fiatalok buliznak... na mindeg, a két rendőr jófej volt.
2. Ki lett dobva egy gyerek. Ilyen nálunk még nem is volt. A srác új arc volt, elöszőr (és valszeg utoljára) járt itt. Lehet, náluk ez szokás, vagy feléjük gizda, de nálunk nem szívlelik az olyan sztorit, ami arról szól, hogyan ujjazta meg a hugát. Én csak azt észleltem, hogy Najíva felfort agyvízzel kivihazik cigizni, miközben Csillával dumálok a gangon. Elmesélte, hogy mi történt, és hogy ki lett dobva a srác. Ez jó is, hogy kideült, mert be akartam menni leállítani én, mivel a lányok eléggé kibuktak. Miután felebarátom lepatant, az egyik hölgyet még fél órán át kellet szórakoztatnom, hogy visszakapja az életkedvét.
3. Ti tudtátok, hogy létezik olyan ember, aki skálázva tud hányni? Eddig én se tudtam...
Valami hajnali hat fele aludtam el, kb. addig, amíg Stiegliz nem hívott fel...

Most olyan, mintha merev részegre ittam volna magam az összes haverommal együtt, pedig nem fogyott sehol sok alkohol. Mindkettő jó buli volt! Itt egyszerű emberi hülyeségek miatt voltak egyáltalán konfliktusok...
Az igazság az, hogy hulla fáradt vagyok, nem us tudom, mennyire értékelhető az írásom... elég súlyos dolgokon jár az eszem. Kialvatlanul is meg kellet viszont írjam ezt a bejegyzést.
(Csak zárójelben leírom: van pár személyesebb jellegű dolog, amiről most nem akarok írni...)