Ezen bejegyzésem egy reagálás egy blog egik bejegyzésére. Téma: ateizmus. Az eredeti írás ITT található (szerző saját kérésére, a hivatkozás eltávolítva). Elnézést, ez egy hosszú írás lesz...

„Vajon azok, akik elvesztették az állásukat, vagy elmenekültek a háború sújtotta térségekből, miként éreznék magukat egy olyan világban, amelyben Isten nem létezik?" - Mondta Raniero Cantalamessa, apostoli prédikátor nagypénteki szentbeszédében.

(Szeressük a kiragadott részleteket, mert azok mindig elég pontosak. Írok egyett én is: "Buddha tévedett. Jézus tévedett. Lao Ce tévedett. Krishna tévedett. Milarepa tévedett. Mohamed tévedett. A szútrák tévedtek. A Biblia tévedett. A Tóra tévedett. A Korán tévedett. A Bhagavad Gitta tévedett. A Tao Te King tévedett. Mindenki tévedett: minden vallásalapító, minden szent ember, minden bölcs, minden mester, minden hívő. Nincs Isten. Nincs Lélek. Nincs Út. Nincs erény. Nincs bűn. Nincs felelősség. Nincs következmény. Nincs cél. Csak hús van. Évtízezredeken át hittünk ennek az ellenkezőjében - és fennmaradtunk. 100 éve sincs, hogy hiszünk ebben a világképben - és a kihalás szélén állunk. NA VAJON MIÉRT?" - részlet az Elme gyilkosai könyvből - Xinaf)

Pedig vallásosnak lenni könnyű. Elhinni, hogy ha jól vagyunk, jó vár ránk, hogy van cél és értelem - és hogy ezekre szükség is van - ez valóban az egyszerűbb út. (Legalábbis egy ideig annak tűnik, de jó hírem van, ez nem igaz.) (Nem, vallásosnak lenni nem könnyű. Mármint tényleg hinni. Mivel az alapkérdés most is: mi a jó? És mi a rossz? - Xinaf)
Na igen, egy viszonylag értelmes embernek az anomáliákat se nehéz észrevenni . A kérdés, hogy mennyire tudja magát szellemileg ledózerolni ahhoz, hogy ne zavarja az ellentmondás.(Mert az ateizmus az ellentmondástól mentes? A vallásban nincs logika? Kérlek, bizonyítsd be logikai úton, hogy Isten nem létezik. Meglátjuk, hol bukik el a logika. - Xinaf)
És ha ebben nem zavarja, miért zavarná másban? Miért zavarná az irracionálitás, a butaság, ha egyszer ő maga is úgy viselkedik? (Bocsánat... nem tudtam, hogy másokkal jót tenni butaság. Hogy másokra figyelni butaság. Hogy másokhoz alapvetően úgy hozzáállni, hogy megpróbálom szeretni, butaság. Már tudom. - Xinaf)
Miért is zavarná, hogy azt, ami emberré teszi, az saját értelmi képességeit egy büdös és undorító latrinában egyre mélyebbre tapossa? Minek is az? Kinek kell, ha egyszer nem tud bánni vele, ha nem tanították meg használni?
(Miért is tapossuk mi hívők latrinába az értelmi képességeinket? Most tényleg eljutottunk oda, hogy minden hívő hülye? Tök mindegy, miben hisz? - Xinaf)

Az emberek nagy része a vallásos gondolkodáshoz előjogokat társít. (Igen, pl. jogom van szabadon hinni, amit csak akarok. Ezenkívül elvárom, hogy legaláb a jelenlétemben ne gyalázzák a hitem. De ez nem előjog, hanem kultúra. - Xinaf) Azt gondolja, hogy ez sérthetetlen, még azt sem illik megemlíteni, hogy ha más máshogy gondolja. Pedig ugyanolyan ember, ugyanolyan komoly meggyőződéséről van szó. (Alister ateista, és hosszú órákon át tartó vitákat szoktunk folytatni, jó hangulatban. Akkor most én nem vagyok hívő, vagy ez a feltételezés hibás? - Xinaf)
Az ateisták ezért hallgatnak. Pedig beszélni kéne, kifejezni, jelezni, hogy van, aki máshogy gondolja. (Pl. nekem a családom 90%, és az általam eddig látogatott oktatási intézményekbe járók 90% is máshogy gondolta. Sőt, én is máshogy gondolom. Szerintem nagyon kevés olyan hülye van, aki szerint a vallásosok úgymond emberszámba se veszik az ateistákat. - Xinaf) Aki szerint a vallásos gondolkodás nem feltétlenül tiszteletre méltó, de természetesen, mint egy ember egyéni meggyőződése, tiszteletben tartható. Nem az tartalma miatt, hanem a tulajdonosa miatt. (Én sosem vártam el, hogy tiszteljenek azért, mert vallásos vagyok. Sőt, egyetlen ilyen embert sem ismerek, pedig ha minden hívő ismerősömet összeszámolom, akivel valaha is beszéltem pár szót, figyelmen kívül hagyva, melyik valláshoz tartozik, akkor 300 fölötti azok száma, akikkel én konkrétan kommunikáltam, és semmi hasonlót nem vártak el. Én hiszem, hogy a tetteim beszélnek helyettem. Nem tudom, honnan is jött ez a gondolat, hogy valakit is tisztelnének, mert vallásos. - Xinaf)
Csak ennek oda-vissza kellene működnie. És ez az, ami még gyerekcipőben sem jár a világon - viszont már megszületett. (A legtöbb vallás egyházba tömörül. Az ateista egyéni vélemény. Mégis hogyan működjön oda-vissza? Én tisztelem az embert. Esetleg tisztelem az erös hitét (de akkor is, ha az enyémmel nem teljesne kompatibilis a hite). Vagy a jó logikáját. De ezt már fentebb kifejtettem. Nekünk a társadalom nem ad előjogokat, csak mert hiszünk. - Xinaf)

Azért itt reagáltam rá, mert ez kommentnek viszonylag hosszú lenne. De jeleztem az illetékes blogon, hogy ez az írás. Megtalál, ha akar.
Szóval, miért foglalkozom én ezzel egyáltalán? Mert személy szerint nekem ez az írás rosszul esett. Nagyon. Ugyanis többek között engem is minősít, méghozzá úgy mond felettem ítéletet, hogy nem is igazán ismer. Sem engem, sem másokat. Ha találkozott is vallásossággal, akkor elhitte, hogy a nagy hangu kisebbség az egész hitéletet és vallásosságot képviseli.
Én elssősorban, mint görögkatolikus válaszoltam. Néha igyekeztem univerzálisan válaszolni, mint valamiben hívő ember.
Ez az egész írás legaláb annyira általánosít, mint a skinhead fliozófia (minden cigány/zsidó/akárki alacsonyabbrendü, és ki kell írtani), vagy régebben az inkvizició (aki nem hisz, úgy ahogy mi mondjuk, azt elégetni).
Tudjuk, általánosítani nem szabad. Az ateisták között vannak nagy gondolkodók, senki sem tagadja. De több van a hívők között, hiszen ebbe a kategoriába benne van még a tűzföldi indiántörzs összes lakosa is! Akik szellemekben és totemekben hisznek. Ha csak a kereszténységre vonatkozik az írás, akkor a válaszom annyiban módosul: vannak nagy ateista gondolkodók. És nagy keresztény gondolkdók. Viszont már évszázadok óta nincs inkvizició, aki máglyán megégetne, mert nem hiszel.
Te se légy ilyen ateista inkvizitor...