Hála egy poén írásomnak, sikerült 977 egyéni olvasóra szert tennem. Nem tudom, hogy érettségiző olvasóim hogy vannak vele, de én nem örültem volna, ha a kiszivárgott matekérettségit el lehet érni a google segítségével. A lebukás kb. 3 másodperc, és írhattátok volna újra. Ilyen jó dolog ezt a szart írni, hogy feltétlen meg akarjátok ismételni?
Legyetek hálásak, hogy az én blogomra találtatok rá. És óriási mázli, hogy valójában nem került fel a netre előre az érettségi...
Az érettségi amúgy tényleg fontos, még ma is. De nem ennyire. Minimális tanulással is meg lehet ütni a 3-4-est. Icipicivel több tanulással az ötös sem nehéz. Emeltszintezni hülyeség szerintem, de van olyan, aki mindenképpen max pontos helyre akar menni, annak jól jön.
Persze sokkal egyszerübb, ha szellemi fogyatékos vagy. Vagy testi. De valami debilséged legyen. Mivel egy szakirányú szakma 30 pontot ér, a diszlexia-diszgráfia-diszkalkulia triumvirátus bármely tagja 50-et, ezt nem tudom komolyan venni. 
Kétféle ember ismerek. Az egyik iszonyú frászban van az érettségitől. Szabályosan retteg, kiütköznek rajta az idegösszeroppanás tünetei, és néha hisztérikus rohamot kap. A másik le se szarja. Én sajnos az utobbiba tartoztam... a mai eszem tudja, hogy jobban kellet volna teljesítenem, többet is tehettem volna. A mai eszem azt is tudja, hogy ez nekem ma se menne. Van, akinek a trógerség a vérében van.
Ez amúgy nem teljesen igaz. Tudok én dolgozni, ha értelmét látom, csak szimplán utálok. Sokszor költöztettem, de vágtam már fát, betonoztam, építettem házat, vigyáztam egészen kisgyerekre (az sem egyszerü pár óra után!), stb.
Ami igaz, az igaz: magamtól nem szívesen dolgozok. Igazából nem dolgozom, ha nem vagyok rákényszerülve. Inkáb élek még mindig, 21 évesen havi 5000 ft zsebpénzből, és némi kiegészítésből. Ha nem dohányoznék, nagyon is jól kijönnék belőle.
Fiatal vagyok. Nem érzem úgy, hogy sok pénzt el kéne szarjak egy buliban, vagy most kéne kezdenem spórolni.
Ezenkívül megvetem az anyukakedvence kis nyálgépeket, akik tízszer annyiból élnek, már most is, mint én, és soha nem is fognak dolgozni.
Én már csak ilyen vagyok.