Petőfi Sándor véleményem szerint igen nagy költő. Ma divat fikázni valamiért, de a fikázók általában még hasonló színvonalú verset sem tudnak összehozni... egy dologhoz viszont valóban nem értett, és ez nem más, mint az a tevékenység, ami ma újságírás néven ismerünk.
Itt olvasható egy eredeti Bem interjú, melyet a költő készített. Nézzétek meg saját szemetekkel:
PÁRBESZÉD BEMMEL
Töredék
- Kit tart ön a legnagyobb katonának?
- Napóleont. Nem szeretem egy cseppet sem, de a legnagyobb embernek tartom. Mások csak egyben-másban voltak nagyok, ő mindenben; ahova csak kezét tette, nyomot hagyott örök időkre.
- Nekem kedves hősöm Hannibál.
- Áh, (kalapját megbillenti) nagy ember volt, igen nagy ember; de, amint a közvélemény mondja róla, nem tudott szerencséjével élni, s ez nagy hiány. A cannaei csata után én egyenest Rómának mentem volna s azt tönkretettem volna egy csapással!... de nagy ember volt, s az alpesekeni átmenetnek nem kivitele, hanem magában ennek gondolata is a nagy emberek legnagyobbjai közé sorozza őt. A terv nagysága a lélek nagyságának mértéke, ez önmagáé; a kivitel már kettejöké: övé s a szerencséé.
- Hannibálról szólván, tudja (ön), kit tartok én hozzá oly hasonlónak, amennyire csak hasonlíthat két ember egymáshoz?
- Nos?
- Önt, tábornok ur.
- Tudja isten, ennyit nem igénylek. Én csak egyet tudok vagyis nem tudok; azt nem tudom, mi a félelem és csüggedés.
- Ez a fő, Hannibál is ezt a kettőt nem tudta.
- Az igaz, hogy ez nem mindennapi dolog. Nem dicsekvésből mondom, mert nem az én érdemem, hanem az isten ajándéka:
1849 (február - július közt)
Nos igen, minden benne foglaltatik, ami csak hiba lehet egy interjúban: belepofázik, és a saját véleményét mondja, nyíltan segget nyal, és nem kicsit alákérdez a poéta. Nekem nagyon tetszett, remélem ti is élveztétek!
Utolsó kommentek