XINAF - Az én világom

Kényszerpihenőn vagyok edzésről, ami eléggé lehangol, de pénz kidboás lenne úgy havibérletet venni, hogy jövőhéten hittantábor, és nem sokkal rá cserkésztábor...
Ennek ellenére rossz érzés, hogy ennyi szünet bizony leépüléssel jár. Elég sok energiát feccöltem bele, hogy megizmosodjam, és tudom, hogy pillanatok alat leépül a test, ha elhanyagolják.
A másik fele, hogy rendszer volt/lesz az életemben. Tudtam, hogy heti három délután edzésem van, nem szervezünk be programot!
Szabályosan hiányzik, pedig csak kettő maradt ki eddig.
Mindegy, mert ezt nem fogom abbahagyni. Addig űzöm, míg lehetőségem lesz rá! Ott felhőtlenül, gondtalanul fáradok el halálosan! Eljutottunk oda, hogy a legkedvesebb programommá vált, ellentétben a régebbi próbálkozásaimmal. Régebben két hónap után már nem volt kedvem lemenni, csak a hiuságom hajtott le, de nem éreztem lent jól magam. Ma amiatt nem jó, mert nem vagyok lent. Most is a hiuságom hajtott oda, még tanév elején... és persze még mindig fontos szempont. Viszont már régen nem untat!
Nem vagyok egy budy-builder alkat, de szépen megizmosodtam. Alig várom, hogy ismét lejussak! Tábor után, ha nem is havit, de egy 12 alkalmas bérletet lenne értelme talán szerezzek...
Lassan eljön a február, és nekem jelentkeznem kell majd, ha tovább akarok tanulni. Még elég messzi ez az időpont, de már most gondolkodnom kell a jövőmön.
Egy biztos, nem leszek bulvár újságíró. Az nagyon nem nekem való. Az az igazi baj, hogy még nem határoztam el magam, hova tovább. Bár egy dolog már kezd bennem körvonalazódni...