Ahogy a South Park egyik epikus mondata is hangzik: "Ma ismét tanultunk valamit!"
Annyit torzítanék rajta, hogy ezt nem ma tanultam meg, hanem egy folyamat eredménye lett, hogy már ezt is tudom.
Vannak emberek, akik egy év akárhány napján lehetnek bunkók, figyelmetlenek, megbízhatatlanok, mégsem tudnak rájuk haragudni. Elég egyetlen személyes találkozó, pár mondat beszélgetés, és valamiért minden hibájuk, bűnük, vétkük megbocsátatik. Több ilyen embert is ismerek, és valahol irigylem is őket.
Aztán vannak azok, akik kezüket, lábukat törhetik egy év 95%-ban, elég egy rossz pillanat, és minden igyekezetük semmivé válik. Rájuk haragszanak, ők a negatív példa. Ilyet is ismerek néhányat.
És van Xinaf, aki a kettő között helyezkedik el valahol.
Nekem is elég egyetlen súlyos hibát elkövetnem, és több évnyi ismeretség tűnik el, mintha sosem lett volna. És akkor már mindegy, mit teszek ellene. Kérhetek én ezerszer bocsánatot, adódhat ezer és ezer személyes találkozó. Nekem vannak olyan vétkeim, amiket nem lehetséges megbocsátani.
Sokan eszembe jutottatok, onnan a múlt ködéből. Pl. ITT írtam is a dologról, ha nem is ennyire nyíltan. Mert bennem ösztönösen megbíznak. És ha ez a bizalom, külső körülmények, lelkiismereti okok, vagy akármi miatt egyszer megreped... nekem vannak olyan vétkeim, amiket nem lehetséges megbocsátani.
És elég egyetlen hiba, hogy amit évek alatt felépítettem egy másik emberrel, az összeomoljon, mint egy kártyavár. Egyszer kell rossz döntést hoznom, és úgy múlnak el több éves haveri viszonyok és barátságok, mintha sose lettek volna.
Mert nekem vannak olyan vétkeim, amiket nem lehetséges megbocsátani.