Kedves olvasók!

Ezennel hírt adok arról, amit már mindenki tud, akit érdekelt: a Fidesznek megvan a kétharmada. Nem szeretnék erről hosszan értekezni, kívánom hogy jól csinálják, még mindig. Ennyi volt a politika.

Inkább egy másik témát vennék elő:

"S ezért most, vénen, még két térdre esve
köszönöm Néked, Uram, a nyomort,
hogy nem lettem ficsúr, ki délben, este
mindenre pökve, szürcsöli a bort,
hogy mámoraim keserűk és búsak
voltak s utam az éj aljába vitt,
hol a sötétben megláttam a dúsak
hatalmát s a szegények titkait."
(Francois Villon: A testamentum, részlet, Faludy György átírása)

Őszintén bevallom, sosem éltem nyomorban, de igazán gazdag sem voltam. Azt kell mondanom, örülök neki. Örülök, hogy nem lettem sznob, aki vagyonokat költ felesleges luxusra. A gyomrom fordult fel, amikor láttam a lenéző pillantást, amit kaptam a különböző iskolákban a sok gizda/raj/divatos/újgazdag sráctól és lánytól. Hálás vagyok, hogy bár sosem költöttem hetente 30 ezer forintot farmerre, de szeretetben nőhettem fel. 
Lehettem volna én is egyke. Élhetnék gazdag, beképzelt ficsurként, akit csak a külsőségek érdekelnek. Aki könnyűszerrel gázol át valakin azért, mert használt ruhát hord. 
Azt remélem, ezek az emberek a múltamból, és szerte a világból, akiket még csak nem is ismerek, egyszer felnőnek. Rájönnek majd arra, hogy nem attól lesz valaki ember, hogy a magán viselt ruhák árából megoldhatná Etiópia éhezését egy évig. Hogy nem attól lesz valaki értékes, hogy diplomája van.
Nekem nem lesz diplomám, még jó ideig. Köpök azokra, akik ezért köpnek rám. És fáradt szívem boldogan sóhajt, ha segíthettem valakin, akinek az élete nincs sinen, legyen akár lelki, akár testi, akár pénzügyi problémája.