Valószínüleg aludnom kellene, de nem. Inkább írok nektek blogot.
Szóval az úgy volt, hogy elmentünk koncertezni egyet, mert az jó. Valamit nagyon benézett kis csapatunk, sajnos velem az élen, mert rohadtúl nem háromkor kezdődött a Beatrice, ahogy én azt tudtam, de mindegy, mi kimentünk háromra. (Nem sorolom fel a résztvevőket, maradjunk annyiban, hogy a legnagyobb teljesítményünk a 10 fő volt... nem semmi!)
Nos, meghallgathattuk a csodálatos  Rocket-et. Nem volt se jó, se rossz. Igazából a színpad mellett ültünk, és unatkoztunk.
A következő fellépő nem más volt, mint az általunk totálisan ismeretlen (ebben hasonlított a Rocketre...) Keresztes Ildikó és csapata. Hááát... nekem ez tetszett a legkevésbé. Különösen unszimpatikus módon sikerült énekelnie a hölgynek a Tankcsapda zenekar Örökké tart című balladáját... Azt hittük, ez után már tényleg Beatrice lesz, de a végén lesújtó hírt kaptunk: Következzék a színpadon a Török Ádám és a Mini! A közönség lelkesen ovációzik, mi beletörődve lerogyunk a fűre. Ketten elmentek wc-re, visszafele vigyorogva közlik: "Első kézből tudjuk, mikor lesz Beatrice! A Feró mondta, hogy hétkor kezdenek!"
Órámra nézek: öt múlt 20 perccel... ami azt jelenti, hogy ezután SEM a Ricse jön... ajaj...
Amúgy a mini zenéje nem rossz... de nekem nagyon nem tetszik, és fel sem tudom fogni, miért híres a zenekar.
Mivel tudtam, kik lépnek még fel, kikövetkeztettük, hogy a következő fellépő csak Deák Bill Gyula lehet!!!! Nah, elöszőr mentünk be a tömegbe. És tömeg az volt... megközelítőleg a szokásos tabáni 5000-10000 fős embertenger.
Na, itt már jöttek a negatívumok. Az első az volt, hogy Bill kapitány képtelen kiénekelni a saját számait. Ha mégis kiénekli, akkor viszont nem érteni a szöveget. Gonosz dolog, de az volt az érzésem, hogy "nah, ő a múltjából él..." Szintén nem tetszett, hogy egy tökrészeg hármasfogat békésen ugráltak a zenére, mintegy 10 négyzetméteres magánterületükön, majd amikor még ebből is kiugráltak (ami elég pofátlanság, mivel mint említettem, sokan voltak ott, lépni sem nagyon volt hely), és beleütköztek haver könyökébe, verekedni is akartak. Nem mérték fel viszont az erőviszonyokat. Végük nem bántottuk őket.
Nos, Billykirály után jött akiért jöttünk: a legujabb 4 fős Beatrice!
Nah, ez volt az első tényleg jó koncert. Az első néhány percben ugyan a lányok elé kellett kb. ugranunk néhányunknak, mert páran pogózni akartak a 20 sorban, ahol álltunk. Majd pogóztak is. Egy pogótáncost mindenesetre belöktem a pogótársak mellé, kb. felborítva félig az egész bagázst, amitől picit lehiggadtak. Ahogy a többiek beszámolóját hallottam, htrébb is volt pár idióta. De amikor ezek végre elhúztak...
Feró óriási hangulatú koncertet csinált, jó számokkal, kemény tempóval. Életem legjobb 3 Beatrice koncetrjébe simán besorolom, és rákerül szerintem a best of 20 koncert listájára is, és nem is leghátra! Külön öröm, hogy Feró megszólított konkrétan minket, a színpadról:D Akit érdekelnek a részletek, majd személyesen érdeklődjön!
Ennek is vége lett egyszer, és akkor kezdődött az, amire a közönség nagyobbik fele várt: a színpadon volt az EDDA!
Azt kell mondjam, Pataky és csapata önmagát is felűlmúlta. Egyrészt azért, mert ők nem egy, hanem két órát toltak, és ugyebár ők se fiatalodnak, másrészt pedig azért, mert piszok jó számokat játszottak!
Konkrétan egy szám volt, amit nem ismertem, és csak egy szám, amit nem szerettem. Akik ismernek, azok tudják, hogy ez eléggé leszűkiti a repertoárt...

Még volt pár esemény néhány érdekes telefonbeszélgetés kapcsán, ami részemről kb. abból állt, hogy: "OKÉ, MAJD KONCERT UTÁN FELHÍVLAK, NEM HALLOK SEMMIT!", mindez teljes hangerővel bele a telefonba...
Összefoglalás: király volt!

MI VAGYUNK A ROCK, MI VAGYUNK AZ ÉLET!