Vajon mikortól káros a hazaszeretet? Mi az a pont, amikor az "egészséges"-t felválátja a "szélsőséges"?
Vajon kik tartoznak a "nemzethez"? A cigányok oda tartoznak? A zsidók? A svédek? A mongolok? Mik a követelményei a magyarságnak? Ki a magyar?
És ki a keresztény? Aki templomba jár? Aki nem jár, de hisz? Honnantól keresztény valaki?
Ki értékes ember, és ki ostoba? Ki jó ember, és ki rossz?
Ahogy az OSSIAN zenekar ("Ezernyi kérdés, válasz nélkül"), és a P. Box együttes ("Kérdezni akkor is fontos, ha senki nem felel") megénekelte: ezek olyan kérdések, amikre én még nem találtam kielégítő választ. Persze válaszai mindenkinek vannak, sőt, még válasz csoportokat is megkockáztatnék, a válaszokat halmazokba lehet gyűjteni! De a fentiek igazán mellékesek, mert csak egyetlen jó kérdés van, ami a többi fölé emelkedik:
KI DÖNTI EL EZEKET?
KI ADHAT EZEKRE VÁLASZT?
Régebben azt hittem, ezek a kérdések egyértleműek. Mármint, egyértlemű, mi rájuk a válasz. Amit persze mindig én mondtam ki. Én mindig egészségesen voltam hazaszerető, tudtam kik a nemzet, ki a magyar, ki a keresztény, ki értékes, ki jó ember, stb.
Ma már tudom, hogy ez mind teljesen jó, ha én dönthetek ezekben a kérdésekben, és csak az én elveim számítanak. Azóta változott a véleményem, onnan kezdve, hogy nem vagyok teljesen biztos abban, hogy én vagyok a megfelelő ember megválaszolni mindezeket és a többit, amit fel sem tettem.
Mert az egész dugába dől, ha én nem vagyok értékes, jó ember, nem vagyok magyar, vagy nem vagyok igaz keresztény. Akkor máris nincs alapja annak, hogy kit tartok én annak. És akiket én lenézek, azok is lenéznek engem.
A szentírás szerint "ne ítélj, hogy ne ítéltess"! Majdnem 23 évesen láttam be ennek igazságát. Egy ember vagyok, és azt hiszem, nem jobb a többinél. Persze nem is rosszabb. Az ítélet kimondását viszont a jobbakra hagyom.
Utolsó kommentek