Kedves olvasók, aki még nem tudná: a Xinaf néven elhíresült blogger szíve legmélyéről utál msn-ezni. Nagyon. Hogy mégis naponta fent lóg, annak egyszerű oka van: olcsóbb így beszélni ismerősökkel, mint telefonon. Személyesen lenne persze a legjobb, de hát ugye sokan nagyon messze laknak.
De miért is utálom én ennyire szegény programot?
1. Személytelen. Az ember sok olyat "mond" msn-en, amit nem mondana a másik szemébe.
2. Iszonyú káosz. Ha egyszerre 4-5-6, vagy több emberrel beszélünk, kizárt dolog, hogy ne keverjük össze a beszélgetőpartnereinket, és küldjünk át esetleg olyan infót, amit nem akartunk.
3. Akármilyen bő is a hangulatjelek választéka, még így sem fedi le az ember gesztikulációit és a metakommunikációit. Magyarul: félreértések halmazát szüli! És nekem ez az igazi bajom!
Amióta használom ezt a programot, folyamatosan sikerült megbántanom vagy feldühítenem embereket egy-egy teljesen ártatlannak szánt, de alaposan félreértett mondatommal. A legutobbi kiverte nálam a biztosítékot. Olyan embert haragítottam magamra, akit nagyon, nagyon, nagyon nem akartam! Ezért született meg ez a bejegyzés is!
Természetesen az msn alapból nem rossz. Lehet ingyen beszélgetni vele emberekkel, programot leszervezni, stb. De a rohadt anyját neki, és az én hülye fejemet nekem, amiért még mindig ilyen rosszul használom (a jelek szerint), hogy átlagba fél-egy évente odabaszok valakinek úgy, hogy nem is akarok...
Hát akkor ezúton is bocsánatot szeretnék kérni attól, aki úgy érzi, ez a bejegyzés rá is vonatkozik... és még annyit, hogy (kijelöléssel megjelenik):
Utolsó kommentek