Kedves olvasók! Igen kellemetlen tapasztalatot szereztem a mai nap folyamán. Éjfél elmúlt, szóval valójában a tegnapi nap folyamán. Pedig alapból tök jó nap volt.
Éppen hozzám indultunk egy volt osztálytársnőmmel, (akit amúgy szeretek nagyon) azzal a szándékkal, hogy megnézünk egy filmet. Nah, a zebra mellett feküdt egy fickó. Mármint az úton, ahol autók járnak. Mondom ok, a keresztény ember nem mehet el ilyenkor csukott szemmel, tehát oda kell menni. Közben odalépett egy nő is, elkezdtük szólongatni emberünket, hogy jól van-e, hívjunk-e mentőt, stb. Egy másik járókelő már elő is vette a mobilját.
Nah, emberünknek kipattan a szeme. Felkell, gyilkos tekintetteln (lehetett vagy 165 cm, és kb. 55 kg), majd elkezd kiabálni a hozzálépő nőnek, hogy "Mit nézel, te büdös kurva?" A csaj elég tökös volt, elküldte a fenébe. Osztálytársnőm már elindult tovább, gondoltam itt nincs is szükség senkinek segítségre, se a hülye csávónak, se a nőnek, megyek én is. Ekkor kiszúrta enyhén drogos/bebaszott/mindkettő barátom, hogy ott van osztálytárs. Nah, neki is beszólt valamit, ami miatt már felment bennem a pumpa. Ekkor a fickó felkapott egy piás üveget, és a hölgykisérőmhöz próbálta vágni. Nem sikerült, szerencsére, kb. egy méterrel elvétette.
Nah, ekkor olyat éreztem, amit már nagyon régen nem: gyűlöletet. Meg akartam ölni. Teli torokból elkezdtem üvölteni, hogy mi képzel magáról, meg más csúnya szavakat. Kilátásba helyeztem, hogy megölöm, és ilyesmik. Oké, ez így lazának tűnik, nem volt az. Főleg, hogy az ember egyáltalán nem fogta fel, hogy ott vagyok. Továbbra is haladt osztálytársnőm felé. Akkor komolyan azt hittem, elkapom hátulról, és vége. Akkor megállt, én beléptem kettejük közé, közben folyamatosan üvöltöttem az arcába, hogy takarodjon el, stb. Végül a végén simán elmentünk.

A tények:
1. Semmi esélye sem lett volna ellenem. Legalább 20 kg volt a súlykülönbség, ő be volt állva.
2. Néha azért érzem még mindig rosszul magam, mert nem ütöttem meg, néha meg azért, mert majdnem agyonvertem.
3. Utána még percekkel is remegett a kezem a haragtól.
4. Ezek után lesz-e bennem szándék odamenni az utcán fekvőhöz? Ez kötelesség, tehát muszáj. De az én segítő szándékom, meg a kötelességem miatt majdnem betőrt egy nekem fontos ember feje. Mert ha azzal az üveggel arcon találja szegény lányt, ott legalábbis vér folyik. Sőt, gyanítom, nem is egy ember vére.
5. Nem tudom eldönteni, jól csináltam amit csináltam? Mert mikor kinyitottam a szemét, már akkor elmehettünk volna. Vagy oda se kellett volna menni. Vagy amikor az üvegért nyúl, oda kellett volna rohanjak, és lerugjam. Vagy utána meg kellett volna üssem. Vagy elmehettem volna a lánnyal, mikor látom, hogy más is odalép. Vagy így volt jó? Nem tudom.

A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve, ezt mondják. Kitettem egy lányt egy támadásnak, amit simán elkerülhettem volna. De mi van, ha tényleg haldoklik, és az menti meg, hogy odamentem?
Szóval, ez nagyon, de nagyon kellemetlen volt. A gyűlölet akkor, abban a percben átjárt, és keresztény ember nem gyűlölködhet! Tényleg nem tudom, jól cselekedtem-e... olvasók? Most tényleg kérlek titeket, írjatok kommentet!