XINAF - Az én világom

Itt ülök, csendesen a nővéremnél, és az egyetlen ami megzavarja a csendet, a televízió a másik szobából.
Hamarosan november. Tavaly ilyenkor még iskolába jártam. Életem egyik legsikeresebb időszaka volt. Szókratész, másodév.
Jaj, de szép is volt... most megrohantak az emlékek arról a bizonyos másodévről. Hogy Villon mestert idézzem:
"De hova tűnt a tavalyi hó?"
Hát igen, valami nagyon megváltozott. Ez egy ilyen idézetes írás lesz:
"Ki régen elment, rég nincs már..."
És nincs már... én is csak úgy vagyok... 
Kedves olvasók, nem vagyok szent, és nem vagyok bűnösebb, mint az átlag! Csak igyekszem jó ember lenni, vagy jó emberré válni! Én nem akarok, és nem akartam rosszat! Én csak segíteni akarok, és segíteni akartam!
Elrontottam sok mindent, de a legtöbbnél legalább tudom, hogy mit és mikor és hogyan! De van egy olyan dolog is, aminél nem értem, hol és mit hibáztam...
Vége a siránkozásnak. Próbálkozom nem hiába élni, és hiszem, hogy menni fog.
 Veled Uram! Csak veled! Legyen akaratod szerint!