Nem látom túl fényesen a jövőm. Az biztos, hogy nem vagyok elégedett a helyzetemmel. Mostanság sokat kesergek, mert nem szeretem a munkám, amit csinálok. Valahogy az van bennem, hogy én nem erre születtem. Hogy ennél több vagyok. Én, a nagy Xinaf, akihez kisebb tömegek járnak tanácsért, lelki beszélgetésért, csak a társaságáért... és napi 8 és fél órában adatokat rögzít egy számítógépes rendszerbe. Néha kedvem lenne felkapni a billentyűzetet, és teljes erővel belevágni a monitorba.
Aztán rájöttem, hogy nem gondolkodtam jó ortodox-keresztény módjára. Mert ki vagyok én, hogy megmondjam, mire vagyok alkalmas, mi a megfelelő sors? Az Isten, a mindenható Isten pontosan tudja, mire van szükségem. Ha tényleg másra, esetleg többre szánt ennél, akkor lehetőséget kapok majd rá. Ha nem, és nekem ez a sorsom, hogy úgy öregedjek meg, hogy szar melót végzek kevés pénzért, sok időben, ezt fogom tenni. Mert akkor nekem ez volt a legjobb.
A pénz annyira amúgy sem érdekel. Még régebben megfogadtam: sose leszek gazdag ember. És ehhez tartom is magam. Egy nagy ember ültette el a fülembe ezt a gondolatot. Kár, hogy ez a nagy ember elhitte rólam, hogy ezt vagy amazt írtam róla, és még utána se nézett...
Gondolkodtam én diakónussá váláson, és pappá váláson is. Sose zártam ki ezt a lehetőséget, de nem is köteleztem el magam rá 100%-osan. Teljesen nem szabadultam meg tőle soha. Ma sem. Ha véletlen ilyesmire adnám a fejem, annak komoly kritériumai lennének... pl. hogy legyen egy munkám, amit nagyon szeretek csinálni, jól érzem magam benne, stb... majd erről lemondva elmenni. Mert papságba menekülni a szar melók elől szánalmas lenne.
Jelenleg mindenesetre nem vagyok boldog. Mert, bár a fent leírtakra rádöbbentem, és tudom hogy így van, mégsem tudom teljes szívemmel így érezni. Pedig nagyon akarom... nagyon nagyon. Mégis azt érzem, ez nem az én sorsom!
Testvérek az Úrban, most mit csináljak egy ilyen helyzetben? Mondjuk a válasz egyértelmű... a Szentírás jól megfogalmazza. Üzenem magamnak is, és minden olvasómnak, aki úgy érzi, nem jó az élete:

"Ez a fajta nem űzhető ki máshogy, csak imádság és böjt által!"

Ha boldogtalan az életed, és boldogtalanok a körülötted élők, imádkozz és böjtölj... én is ezzel próbálkozom. És segíteni fog. Ha az Úr velünk, ki lehet ellenünk?