Becsaptatok...
Nem csak engem, hanem mindenkit, aki bízott bennetek. Aki az MSZP által okozott válság után belétek helyezte a bizalmát. Aki elhitte, hogy nem a gazdagok fognak gyarapodni, a szegények kárán, hanem mindenki...
Már az is nonszensz, hogy ilyen ötletek egyáltalán felmerülhetnek...
O 16 évtől szavazati jog - Pont, hogy korlátozni kéne a szavazati jogot... nem tágítani! Miért szavazhat egyáltalán akárki, aki nem fizet adót?
O Gyerekek után szavazati jog a szülőknek - Milyen alapon? Van ennek azon túl bármi célja, hogy tudjuk, hogy a sokgyerekes családok nagy része fideszes, vagy cigány? A cigánycsaládok nagy része nem politizál, és mivel pont szarik rá, lefizethető...
O Szavazati jog a határon túliaknak - Még az hiányzik, hogy külföldről döntsenek arról, mi történjen VELEM itthon...
O 44 órás munkahét - Ez agylob! Ez rémálom! Már az is tragédia, hogy ilyen felvetődhetett! Mindezt túlórapénz nélkül? Anyátok!
O Közmunkához kötött érettségi - Mert nem elég túlterheltek a diákok...
O 9 évre előre kinevezett főügyész, aki leválthatatlan - Ez azért nagyon bátor, ilyen hosszú távra kinevezni valakit...
O Közvetlen kifizetés előtt bedöntött magánnyugdíj pénztárak szétverése - Mert majd az állam fog eltartani minket, mi?
O A csöves törvény - Mindent leírtam ITT.
Nem tudom eléggé megfogalmazni, amit érzek... ironikus módon a vérfideszes Pataky Attila és zenekara az EDDA tökéletesen dalba öntötték az érzéseimet...
Szöveg:
Ez így már nem mehet, legyen már vége!
Nem ezt ígértétek.
Emberibb életet sürgető vészjelek.
Gyorsan fogynak az érvek.
Bábeli zûrzavar, sok minden eltakar,
Nincs már súlya a szónak.
Az életünk döcög, a tettes jót röhög,
Te és én fizetünk mindent.
Végül is hadd mondjam el,
Ami belül éget el,
Amitõl meghal a holnap.
Az új nap sokat ígért,
Vagy legalább reményt,
És az egész most hol van?
Ha nem élhetek egyszerûen, szabadon, szépen,
Ha most sem lehet úgy, ahogy kérted és kértem,
Hát szakadjon szét, szakadjon,
Szakadjon szét minden!
Oh, minden!
Hányszor meritek még, ami már megtörtént,
Megtenni újra és újra?
Gõgös az arcotok, a falnak rohantok,
Nektek a hatalom a minden.
Milyen a fájdalom, milyen a szánalom,
Arról fogalmatok sincsen.
Az életünk döcög, a tettes jót röhög,
Te és én fizetünk mindent.
Végül is hadd mondjam el,
Ami belül éget el,
Amitõl meghal a holnap.
Az új nap sokat ígért,
Vagy legalább reményt,
És az egész most hol van?
Ha nem élhetek egyszerûen, szabadon, szépen,
Ha most sem lehet úgy, ahogy kérted és kértem,
Hát szakadjon szét, szakadjon,
Szakadjon szét minden!
Utolsó kommentek