"Mutasd meg Uram, mi lesz a vég,
S hány nap van még életemből
Lehet, mint mindenki, aki él,
Félek majd, s nem telik erőmből.
Szólj Uram, s utána hagyj magamra,
Had' bátorodjon a lelkem.
Had' erősödjék a végső útra
S vigyem hátamon súlyos keresztem."
(Optyinai Vaszilij atya)

Most szép az életem. Olyan szép, ami már nagyon rég nem volt. Hogy miért akkor-e borongós, halálra utaló vers?
Tisztáznunk kell, hogy a halál nem olyan szörnyű egy keresztény embernek. A sajátja legalábbis. 

"Nem tudhatjátok a napot és az órát!"