"Láttam a sátánt: mint villám bukott le az égből."
Az Úr kegyelméből pedig én is láthattam nemrégiben a sátán egy nagy vereségét, és Jézus Krisztus győzelmét. Láttam, lélekkel, de láttam, mit tesz a Gonosszal, ha valaki teljes szívéből, lelkéből és elméjéből Krisztushoz akar tartozni. Láttam, mit tesz a Gonosszal egy Szentségben való részesülés.
Sose ringatnám magam abba a hitbe, hogy erősebb lennék, mint a sátán. Én, mint porszemnyi halandó, esélytelen lennék, ha szembe akarnék szállni vele. De Isten megkeresztelt gyermekeként, a Szentlélek pecsétjével a lelkemben már nincs felettem közvetlen hatalma. Gonosz és erős kísértéseknek persze kitehet, aminél vagy elbukom (és akkor örvendhet), vagy megállom (és akkor örvendhet Krisztus).
Miért is kell a Böjt? Egy olyan korszak szülöttei vagyunk, akik túl sok lehetőséget kaptak arra, hogy a testet kényeztesse a lélek rovására. Ennek a "kompenzálására" tartja az Egyház a böjtöket, hogy a test sanyargatásán keresztül Istenhez fordítsa az embert, és segítsen neki a lelkét ápolni. Ilyenkor lemondunk valami nekünk fontosról (a hagyomány szerint a húsételekről, de gyakorlatilag bármi lehet böjt, ami nagy áldozat tőlünk), és az Istennek ajánljuk. És az időt, amit arra a valami fordítanánk, lehetőleg imádsággal töltjük.
A Bűnbánat egy olyan kifejezés, amit nem szeretünk hallani. Szerintem ez teljesen érthető. De aki megtapasztalta már, milyen is ez valójában, az tudja, hogy ez a boldogság kulcsa. "Nincs ember, ki ne vétkeznék." -mondta Jézus. Tehát bűneink vannak. De ha képesek vagyunk tényleg, erősen megbánni, teljes szívünkből, akkor az Úr megbocsát nekünk. És mennyire más ez, mint amikor valaki sajnáltatja magát, vagy depizik! És mennyire könnyű átbillenni a ló túlsó oldalára... de aki figyelmes, annak a boldog életéhez vezet a bűnbánat.
És persze az Alázat. Amit sokan tévesen "alázkodni"-ként értelmeznek. Pedig erről szó sincsen. Pusztán azt jelenti: magam háttérbe szorítani, még akkor is, ha igazam van. Nem küzdeni az igazamért, nem harcolni az álláspontom mellett. Előre engedni a másikat, a másik véleményét. Magamra vállalni a kezdeményező fél szerepét egy bocsánatkérés esetén. Sose elcsüggedve, újra és újra próbálkozni, hogy megszüntessük a haragot.
Tehát az alázatosság valami olyasmit jelent, hogy a hamis büszkeségünket, gőgünket háttérbe szorítani, ezekről az érzésekről lemondani.
A keresztény ember fegyverei ezek kellenének legyenek: Böjt - Bűnbánat - Alázat. Persze ezek csak akkor, és csakis akkor érnek valamit is, ha a mozgatórugójuk a szeretet. Különben egyik sem lesz őszinte, csak silány bohóckodás.
"HA A BŰNÖKET FIGYELEMBE VESZED URAM,
URAM, KI ÁLLHAT MEG ELŐTTED?
DE NÁLAD VAGYON A KEGYELEM!"
Utolsó kommentek