Bárhogy is küzdöttem ellene, bármennyire is nem örültem neki, mégis vesztettem. Nyert a blog.hu. Immáron az új adminfelületről írok nektek, és remélem hogy sikerül megjelentessem amit akarok.
Ez is egy módja a fejlődésnek, ugyanis engem alapvetően nem "kényszerítettek" rá az újításra, ellentétben az msn-el, amit vagy letöltesz, vagy egy idő után nem enged belépni. Oh, nem, itt beléphetsz, csak nem menti el a bejegyzésed.
Én személy szerint sose fogom megérteni, miért kell erőszakkal bevezetni egy újítást. Ha jó amit fejlesztettem, úgyis azt fogják használni. Ha nem jó, akkor minek erőltetik?
De ha már itt vagyunk, leközlöm azt a bejegyzést is, amit még 23.-án akartam publikálni. Tessék:
Így, majdnem karácsonyra tartogattam ezt a bejegyzést, de már érett egy ideje. Sok ismerősöm is blogolt a karácsonyról, meg az erről szóló érzéseiről.
Én nem fogom túlpörögni a dolgot. A szeretet ünnepe, fenyő ünnep, a család ünnepe... nekem Jézus Krisztus születése. Persze szép szokás az ajándékozás is, emlékszem, kisgyerekként mennyire vártam ezt a napot... és még ma, 24 éves fejjel is várom, hogy díszíthessem a fát. Nagyon várom azt is, hogy a nagy család összeüljön, és együtt legyünk. A közös kajálást. Szóval, nekem is megvannak ezek az igényeim.
Néhányan már habzó szájjal, vérbe forgó szemmel, üvöltenek, hogy "JÉZUS NEM IS KARÁCSONYKOR SZÜLETETT, ELLOPTÁK EZT AZ ÜNNEPET!", nekik üzenem: igen, jó eséllyel nem ekkor született. Viszont erre a napra tettük. És máris kiemelhetem ismét: a karácsony nekem elsősorban Krisztus születésének az ünnepe, aki a világra jött, hogy megváltson minket.
Végtelen hatalmú lényként vállalta az emberi lét minden nyűgjét és örömét. A fájdalmat, a félelmet, az éhséget, a megvetést, és még sorolhatnám. A Mennyből jött, a tökéletes boldogságból, hogy köztünk éljen.
Egyelőre viszont újra kell tanulnom az egész rendszerét. Nem szeretem ezt az újítást (sem).
Utolsó kommentek