Kedves olvasók, most összegyűjtöm azokat a "foglalkozásokat", amit szerettem volna valamikor csinálni. A leggyermetegebb vágyálmoktól az olyanokig, aminek a kapujából fordultam vissza. Ráadásnak írok mindegyikhez pár gondolatot.
Vadászrepülőgép-pilóta
A legrégebbi álmom volt, amire emlékszem... azért szerettem volna pilóta lenni, mert rohadt jól néz ki az öltözetük. A sisak, a maszk, az egész... végül azért tettem le erről a vágyról, mert megtudtam, hogy lyukas foggal nem lehet senki pilóta.
Rendőr
Olyan jó lett volna az igazság bajnokaként véget vetni a bűnözésnek, megtisztítani az utcákat, és közbiztonságot teremteni...
Aztán jöttek a hírek korrupcióról, visszaélésekről... egy rendőrtiszt ismerősöm kilépet a szerződés lejártakor, mert megelégelte, hogy a kollégái lopott autót akartak neki eladni olcsón. Másik ismerőst lemeszelt egy rendőr és két tanuló, és közölték vele, hogy vagy elismeri, hogy átlépte a záró vonalat (nem lépte át), vagy előálltja, a motor pedig marad az út mellett. Szintén mást lefényképezett a trafipax, hogy 150-el ment autóúton, és az sem zavart senkit, hogy a motornak, amivel közlekedik, a 120 a maximális sebessége. De felhozhatnám a 2006-os rendőri túlkapásokat, vagy a Zsanett ügyet, ahol a rendőröket felmentették, és sokan elfogadták, hogy egy huszonéves lány arcát és nevét felvállalva, ország-világ előtt beszél arról, hogy megerőszakolták (ami ritka megalázó élmény lehet), csak azért, hogy tönkretegyen 4 fiatal rendőrt, akiket életében először látott. Hát, nekem nem tiszta a sztori, de a bíróság kimondta az ítéletet, tehát ez így történt!
No, ezért nem lettem rendőr.
Tűzoltó
Biztos állás, és megbecsülés. Ráadásul a tűztől nem félek, és szívesen segítek az embereknek... ellenben tériszonyos és pánikbeteg vagyok, ráadásul nem erősségem a vezetés sem.
Katona
Nyugdíj, megbecsülés, egyenruha, jó fizetés. Ezért gondolkodtam el rajta, bár kedvem nem volt semmi.
Újságíró
És papíron vagyok is, mivel elvégeztem az ehhez szükséges iskolát. Sajnos nem vagyok elég rámenős és erőszakos, márpedig ez követelmény. Ráadásul nem lennék hajlandó bizonytalan ideig, fizu és TB nélkül gyakornokoskodni senkinek! És plusz adalék: nem viselem jól a cenzort, ha az nem én vagyok. Tehát, bár jó érzékem van az íráshoz, mégsem helyezkedtem el a szakmámban. De nem zárkózom el a dologtól, tehát ha valakinek újságíró kell, nosza, keressen fel! Egyetlen valódi kitétel: nem bulvárba! Attól undorodom. Mindig is undorodtam, de mióta megismertem azt a világot, azóta különösen.
Pap
Ez egy többszörösen visszatérő álmom volt. :) Hogy visszatér-e még, nos, nem hiszem... én alapjáraton ugyan nem értek egyet a kötelező cölibátussal, mert enyhén zsarolásnak érzem... de magam részéről, csak nőtlenül tudnám elképzelni a papságom. Mert mire jusson kevesebb idő? A családomra, vagy a hívekre? A gyerekeimmel ne beszélgessek, vagy a kamaszokkal? A feleségemmel ne legyek együtt, vagy a nénikkel? Ráadásul, papként fontos szempont nálam, hogy be tudjak fogadni zarándokokat. Ez családdal, esetleg kisgyerekekkel nehéz... és mivel boldog párkapcsolatban élek (de jó is ezt leírni!), így gyakorlatilag választottam a kettő között.
Diakónus
Lásd a papságnál leírtakat.
Szerzetes
Az, hogy párkapcsolatban vagyok, még inkább kizárja a dolgot... Azért gondolkodtam rajta, mert még mindig azt vallom, amit egyszer már megfogalmaztam: szerintem a legszerencsésebb emberek a földön a szerzetesek!
Szóval, az Isten társának lenni nem egy olyan dolog, amit egy "like"-al el lehetne intézni.
Félreértés ne essék, nem bánkódom ezek miatt. Sőt, különösen örülök, hogy van barátnőm, aki hozzám tartozik, és akihez tartozhatok! Csak végigpörgettem magamba, milyen ötleteim voltak egykoron az életemmel. Most nincsenek konkrét tervek. Van pár ötletecske, de nem komolyak. Többé-kevésbé, de inkább többé, elégedett vagyok a munkámmal, nincs okom panaszra!
Remélem érdekesnek találtátok!
Utolsó kommentek