Kedves olvasók!
Nem várok szombatig. Nem játszok királylányt, akinek udvarolni kell! Kevesebb, mint öt óra alatt kaptam üzeneteket fészbúkon (direkt így írom), kommenteket, sőt, még telefonhívást is, hogy ne hagyjam abba.
Egyáltalán, hogy jött ez az egész abbahagyási dolog?
Írtam egy bejegyzést arról, hogy miért szeretem és tisztelem a Szűzanyát. Ezt egyrészt azért írtam meg, mert amikor régebben szavazást hirdettem a blogon, ez volt az egyik olyan téma, ami sokakat érdekelt. A másik ok az volt, hogy saját műveletlenségemből fakadóan, én úgy tudtam, hogy a protestáns egyházakban nemhogy Mária tisztelet, hanem egyenesen tilos tisztelni, és én ezt nagyon, nagyon nem értettem. Vagy, ha nem is tilos, de ferdén néznek rá, aki teszi.
Én, mióta csak belegondoltam ebbe, mindig nagy elismeréssel és hálával gondoltam az Isten anyjára. De ebbe most nem megyek bele, ezt már kifejtettem. Tehát, meg akartam osztani a világgal, szerintem mi a helyes Mária tisztelet, és volt egy fél megszólításom a protestáns olvasóim felé.
Harmadrészt, szerettem volna kicsit közelebb hozni a különböző álláspontokat. Én lelkes támogatója vagyok az ökumenikus törekvéseknek, legalábbis arról az oldalról, hogy keressük azokat a dolgokat, amikben egyetértünk! A vallás még mindig a Kereszténység. Ez az Egyház. Ezen belül pedig ugye ott a Test rengeteg tagja.
Éppen azért, engem nagyon megdöbbentett, amikor utólag kiderült, mennyire máshogy értelmezték ezt páran az olvasóim közül. Ráadásul olyanok, akik ismernek sok éve! És nem egy, hanem több ilyen olvasóm is volt.
A végeredmény az lett, hogy kaptam egy enyhébb idegösszeroppanást.
Ezek után éreztem úgy, hogy ennek így nincs sok értelme. Írtam egy bejegyzést, ami ahelyett, hogy a különböző világnézetű olvasók annyit mondjanak magukban: hm, ez igen, ez a Mária nem akármi (már ha létezett - hiszen vannak ateista olvasóim is), azt érte el, hogy a katolikus olvasóim egy része vágyat érzett rá, hogy bebizonyítsa, hogy Luther és Kálvin nézetei nem helyesek, a protestáns olvasóim egy része pedig vágyat érzett rá, hogy felhívja a Mária tisztelet bálványosodásának veszélyeire a figyelmet. Én pedig döbbentem pislogtam, hogy meglepően sokaknak nem evidens, hogy nem támadásképpen, vagy kritikaként írtam meg egy Szűzanyát dicsőítő bejegyzést. Szerencsére sokan voltak olyanok is (a legtöbben), akik nem láttak bele többet, mint amennyit közölni akartam.
Nagyon sajnálom, hogy nem volt egyértelmű, hogy a célom nem az egyik, vagy a másik oldal igazának bebizonyítása volt, hanem csak leírtam az érzéseimet. Amiről ez az egész blog szólna.
Már közel álltam hozzá, hogy akkor inkább hagyom az egészet a fenébe. Keresztény bloggernek szabad-e egyáltalán ilyen heves indulatokat szítania? Mert arra nem vagyok hajlandó, hogy akkor mostantól nem írok semmi olyan témáról, ami kényes... talán mégis jobb lenne, ha nem írnék.
De mivel 5 óra alatt több támogatást kaptam, mint amennyit az egy hét alatt reméltem, így természetesen folytatom! Nagyon boldoggá tettetek, nagyon köszönöm mindenkinek!
Ezúton is bocsánatot kérek, hogy ez lett a dologból. A blogolást folytatom és köszönöm, hogy ezt nem csak én akarom!
Utolsó kommentek