égóta nem írtam, és ezt a bejegyzést is sokáig halogattam, de most hogy szabin vagyok, nincs már több okom rá.
Kedves olvasók!
Fájdalmas bejelentés következik...
Ez a blog utolsó bejegyzése. A Xinaf - Az én világom bezárja kapuit.
Nem volt könnyű leírni.
Igen, ezt én sem pont így akartam. 1000 bejegyzésig mindenképpen írni akartam (922 posztnál állok), vagy a leendő esküvőmig a Kedvesemmel...
Miért nem teszem hát? Miért ér végett valami így közel 7 és fél év után?
Ennek több oka is van. Egyrészt: méltatlan ehhez a bloghoz, hogy lassan kéthavonta egyszer frissüljön csak új bejegyzéssel. Egyszerűen többet érdemel. Másrészt: okafogyottá vált. Ezt engedelmetekkel kifejtem.
Nem tudom, ki miért blogol. Én azért kezdtem el, mert valamit közölni akartam. Belekiabálni úgymond a cybertérbe a gondolataimat. De valahol egyszerűen magányos voltam. Kb. mint amikor valaki naplót ír, csak ugye a blog nyilvános volt. Nem volt olyan mértékben személyes, de remek felület volt rá, hogy hirdessem ami éppen eszembe jut.
Ez már nem az én világom, és valljuk be, aki Xinafként elkezdte a blogolást, már rég nem én vagyok. Sokáig együtt formálódtam a blogommal, de végül a blog lemaradt. Nem tudta velem tartani a lépést.
Nemrég újra olvastam régi bejegyzéseimet, és néha kicsit megmosolyogtam (szomorkás mosollyal ám!) annak a 19-20 éves fiatalembernek az okfejtéseit, aki akkor őszintén kiírta magából ezeket.
Ma már azt is látom, hogy az általam boncolgatott témák (hazaszeretet, politika, cigánykérdés, társadalmi kérdések, stb.) bőven túlmutattak egy huszonéves srác szintjén. De nem bánom, mert szerintem mindenki át kell essen ezen. A világmegváltó filozófálgatás az ember fejlődésének nagyon fontos része.
Volt néha még értelme is a blognak. Némely bejegyzésem hozott hasznot. Némelyik pedig rengeteg feszültséggel járt.
Ha megkérdezné valaki, hogy megbántam-e, azt felelném: nem. Nem bántam meg semmit.Élveztem blogolni. Olyan nagyon, hogy a vallásos blogom (www.kyrie.blog.hu) továbbra is él, és talán még frissülni is fog néha.
Azt hiszem, húzhatnám a szót, de inkább rátérek a köszönetnyilvánítós részre:
Köszönöm mindenek előtt az utolsók között beszállt olvasómat, a Kedvesemnek a lelkesedését, amikor írtam.
Tudom, hogy szeretted olvasni amiket publikálok, és ez nekem rohadt sokat jelentett.
Köszönetem fejezem ki a blogoló társaknak, mezeinewseenak (aki a blogismereti vetélkedőt nyerte), Mogyeenak, Carlotanak, Malkávnak a támogatást az saját blogjukon és az én blogomon is.
Kiemelten köszönöm Alisternek, aki már nem blogol, hogy a legaktívabb kommentelőm volt az oldalon.
Köszönöm a kommentelőknek (Zsu, Eidan, Morelight, Fenopy, Hilts, Démon, stb.) a véleményeket, még ha meglehetősen régen is írtak utoljára.
Köszönöm mindenkinek az eltelt éveket, akik egyszer is olvastak, akár hozzászóltak, akár nem.
Ez volt a hagyományos köszönet nyilvánítás. És most egy nem hagyományos megemlékezés:
Nem fogom elfelejteni snow_flower nevű kedves kommentelőmet, aki az "Élet a Katonában" rovatom bejegyzéseibe írt kommentjei alapján valószínűleg volt osztálytársam, de a mai napig nem tudom, ki is volt ő. Nagyon sokat gondolkodtam a személyén, de ez már jó eséllyel sosem derül ki.
Nem feledkezhetünk már a két sátánistáról (fátum nevére emlékszem, de miattuk visszakeresni nem fogok), és schackalról, akik a puszta létükkel sokkal vonzóbbá tudták tenni a kereszténységet, mivel a keresztény ellenességüket olyan bunkó stílusban adták elő, hogy még alapvetően egyház ellenes emberek is nekem adtak igazat :D
De a legvégére hagytam a lényeget.
thotferi/bélaybéla/marikanéni/stb
Rá ugye mindenki emlékszik? :D
Ő néha szórakoztató, néha szörnyen fárasztó volt.
Azt hiszem, mindent leírtam, amit így búcsúzásnak szántam. Nem is lehetne méltóbban befejezni ezt a bejegyzést, mint Máté Péter klasszikusával. Hiszen a lázas ifjúságnak tényleg vége. Véget ért. De ne féljünk az újtól...
Szerkesztés: Igen, az hogy napokkal később veszik majd észre a bejegyzést a legaktívabb kommentelők is, igazolja, hogy indokolt a blog abbahagyása. Számítok rá, hogy nem én leszek az utolsó a környezetemben egyébként, de ne legyen igazam...
Utolsó kommentek