Elsőnek elmondanám, hogy életem eddigi legjobb hittantáborába voltam. Valamit változtatni kéne az egyház média marketingjén (utálom ezt a szót), mert mi keresztények nem vagyunk idióták! Igenis értékes emberek vagyunk, önálló véleménnyel. A hajnali 2, 3 óráig tartó beszélgetéseinkből ez nagyon jól kijött.
Kezdjük is az önértékelést!
"Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!
Sziszegve se szolgálok aljas,
nyomorító hatalmakat.
Nincs alku - én hadd legyek boldog!
Másként akárki meggyaláz
s megjelölnek pirosló foltok,
elissza nedveim a láz.
Én nem fogom be pörös számat.
A tudásnak teszek panaszt.
Rám tekint, pártfogón, e század:
rám gondol, szántván, a paraszt;
engem sejdít a munkás teste
két merev mozdulat között;
rám vár a mozi elött este
suhanc, a rosszul öltözött."
(József Attila: Ars Poetica, //részlet//)
Nevezzen bárki nagypofájunak, de ezt a verset kicsit mindig magaménak éreztem, csak én nem vagyok költő, és nem tudom versbe önteni.
A legfontosabb része maga a bejegyzés címe. Nem, én nem szolgálok ki semmilyen rendszert! A véleményem a világba kell kürtöljem, ellenben elolvasni nem muszáj! Ha meg valaki elolvassa, az vegye tudomásul, hogy ez van! Ha majd sokan háborodnak fel a blogom olvasásán, (ettől nem kell félni, kutya nem olvassa a blogom...) valószínüleg kapni fogok agreszív, fenyegető hangvételű "figyelmeztetéseket", hogy fel kéne hagyjam a véleményem közlését. Ez talán még sikerülhet is (nem valószínű), de az hogy én mások véleményét szajkózzam, mint egy idióta báb... az nem!
Nem kívánok minden közölt versszakot elemezni, mindenki értelmezze úgy, ahogy gondolja. Tudom, hogy van olyan, akiket bántanak az írásaim. Nem lehet mindenkinek megfelelni, tehát inkáb magamnak akarok. Tudom, hogy sokan nehezen viselik, hogy az önbecsülésüket rombolom. Mert rombolom, minden könyörület nélkül! Minden emberben van egy kis zug, ahol a saját önbecsülése, az önértéke van. Lehet álszerénykedni, hogy "bennem semmi jó sincs", attól még minden ember értékesnek talál magában valamit. Valamit, amitől több/jobb, mint a többi ember. Amitől különleges. És persze mindenki keresi a hasonszőrüek társaságát, akik ugyanolyan dolgok miatt jobbak/többek másoknál. Az értékrendek pedig közösséget alkotnak. És én a viták alkalmával, amikor az érveimet hozom fel, és mások érveit cáfolom meg, szabályos támadást intézek azellen a már említett önbecsülés ellen. És ha nem talál megfelelő ellenérvet, akkor vagy felháborodik, vagy kinevet, mondván mindenfajta érv nélkül, hogy amit mondok ostobaság, vagy a legegyszerübb lépéshez folyamodik: megsértődik! És akkor a támadás romboló erejűvé válik!
Olyan rétegeknek/rétegekről szólok, akiknek nem szól más. Olyan dolgokat mondok ki, ami sokaknak nem tetszik. Olyan témákat pendítek, amitől sokaknak kés nyílik a zsebébe. Lázadok minden ellen, ami szerintem káros! Ilyen vagyok. És senki ne akarjon megváltoztatni. Ha valakinek marja a száját az epe (gyengébbeknek: nem tetszik, amit ebbe a blogba olvas), az ne olvassa a blogom, és kerülje a társaságom. Nem erőszakolom rá magam senkire.
Utolsó kommentek