XINAF - Az én világom

Niemand úr felkel reggel. Megissza a kávéját, megreggelizik, felöltözik, és elvégzi a kötelező higéniai tornagyakorlatokat. Mert Niemand úr tudja, hogy ez fontos.
Ezek után elindul a munkahelyére. Szabályos időközönként pillant rá karórájára, és törvényszerűen sopánkodik a járművek késése, a politika és a fiatalok miatt.
Niemand úr beér a munkahelyére, és elvégzi a munkát. Nem jól, de nem rosszul. Magyar módra hajtja a mókuskereket.
Majd elindul haza. Otthon Niemand né, akinek élete legaláb annyira izgalmas, mint nem szeretett de megszokott úráé, már előkészítette a hideg sört, mert Niemand úr fáradt és amúgy is nézni akarja a meccset, vagy a Mónikát, vagy a Balázst, vagy a Győzikét, vagy bármit, amit késöbb lelkesen ócsárólhat. És benne a híradót, ahol  üvöltve utálkozhat, bár nem érti miért is történik ami.
Niemand úr este levetközik, és ágyba bújik, felesége mikróban megmelegített vacsoramaradékjának elfogyasztása után. Melé fekszik Niemand né, és jóéjszakát kívánnak egymásnak. A Nimeand család nem álmodik már évek óta, se éjjel se nappal. Majd eljön az új nap...
Niemand úrnak nincsenek barátai. Niemand úr nem szereti a reklámokat, de nézi és ezek alapján vásárol. Niemand úr tudja, hogy minden politikus ellenség. Niemand úr nem meri leírni a "(H)(h)aza" szót, mert ha kis betűvel írja, akkor komcsi vagy zsidó, ha naggyal, akkor fasiszta vagy náci. Niemand úr boldogtalan, és nem is akar boldog lenni, maximum boldogulni. Niemand úr fél az egész világtól, de bátornak mutatja magát. Niemand úrnak vannak gyerekei is, akik még hisznek egy jobb világban, és tenni is akarnak, de majd leszoknak róla. És a gyerekeknek vannak barátai, akiknek vannak szüleik. De az ő szüleik is fáradtak és fásultak. Ahogy történetünk szürke hőse.